Szabó Lőrinc: Hajnali látomás Hajnalig néztem az eget: ezer szeme észre se vett. Pedig rám nézett szüntelen s szinte kacérkodott velem, hogy oly nagy, oly gyönyörü-szép az öröktünde régiség. Hajnalig néztem az eget; ezer szeme észre se vett, bár csöndben…