„Ej, ráérünk arra még!” – avagy a halogatás művészete

„Ej, ráérünk arra még!” – avagy a halogatás művészete

A magára sokszor oly büszke emberiségnek sikerült eljutnia a 21. századra oda, hogy a halogatás népbetegséggé vált. Úgy tűnik, kényelemszeretetünk – legyőzve akaratunkat – minden lelki és testi tevékenységünk felett képes diadalmaskodni. Miközben az egyre könnyebb, nehézségektől mentes életet hajszoljuk, azt tapasztaljuk, hogy egyre frusztráltabbak, boldogtalanabbak vagyunk. Miben rejlik hát ez a végletes ellentmondás?

Ha meg akarjuk ragadni a halogatás valódi lényegét, akkor végső soron arra a következtetésre jutunk, hogy a halogatás abból ered, hogy sokszor nem vagyunk hajlandóak kilépni a komfortzónánkból. Nem más ez, mint a „Nincs kedvem!” jelszó állandó lobogtatása; „Nincs kedvem most lenyírni a füvet, mert fáradt vagyok!”, vagy „Nincs kedvem átmenni a boltba, mert túl meleg van!”, és még sorolhatnánk a számtalan kifogást. Érezzük azért mindnyájan, akik szeretjük halogatni dolgainkat, hogy ez így nincs rendjén. De ahelyett, hogy erőt vennénk magunkon, egy egyszerű félmondattal inkább igazoljuk lustaságunkat, kényelemszeretetünket: „Majd holnap megcsinálom!” Így továbbra is jó színben tetszeleghetek önmagamnak és nem kell szembenéznem a valósággal, hogy valójában az életem csupa halogatás. És holnap már ez eső is esni fog, és nem tudom lenyírni a füvet, és holnap már nem lesz akció a boltban és kénytelen leszek drágábban megvenni, amin tegnap még spórolhattam volna. Nem évről évre, nem is hónapról hónapra csúszik el az életünk, hanem PERCRŐL PERCRE! Ezeknél a mindennapi döntéseinknél, mert ezekből szokás lesz.

Tevékenységre születtünk és teremtettünk. A hasznos munka az egyik, ha nem a legjobb módja boldogságunk és lelki egészségünk megőrzésének. Ha ezt állandó jelleggel csak odázzuk és nem végezzük el becsülettel a mindennapi feladatainkat, akkor saját magunkat járatjuk le saját magunk előtt. Önbecsülésünk észrevétlenül is a porba hull, hiszen hogyan is tekinthetnénk magunkra hasznos és értékes emberekként, ha a legalapvetőbb kötelességeinket sem vagyunk képesek elvégezni!? Persze próbálunk erről nem tudomást venni és fenntartani a látszatot, de a valóság más képet mutat. A valóság nem foglalkozik azzal, hogy milyen fondorlatos módokon igyekszünk becsapni magunkat.

Gondoljunk csak bele, hogy milyen jó és felszabadító érzés, amikor rend van körülöttünk! Amikor elvégeztük a feladatainkat és nem nyomja a lelkünket és a tudatunkat az a teher, hogy mennyi mindent kell még megcsinálni. Sokszor épp a felgyülemlett teendők mennyisége tart vissza attól, hogy belevágjunk a munkába. Inkább a szőnyeg alá seperjük, mert bele se merünk gondolni, hogy mi minden vár ránk. De jobb ezt a terhet cipelni, mint nekilátni a munkának? Tudom, hogy Te is nemmel válaszolsz erre a kérdésre, de akkor mégis miért olyan nehéz küzdelem ez számunkra? Mi segíthet ebben?

5 gyakorlati lépés a halogatás legyőzéséhez:

  1. Írjuk össze a halogatott teendőinket
  2. Tegyük őket fontossági sorrendbe
  3. Ne akarjunk hirtelen egyszerre mindent elvégezni és bepótolni. Nyugodjunk meg abban, hogy nem kell szélsebesen haladnunk, hanem inkább a folyamatosságra, a „minden nap valamit” elvre helyezzük a hangsúlyt. Ha vissza is esünk rossz szokásunkba, ne essünk kétségbe, ez a változás természetes velejárója. Csak ne alkudjunk meg ezzel soha!
  4. Eddzük meg az akaratunkat és tökéljük el a szívünkben, hogy meg fogunk változni és le fogjuk győzni azt, ami tönkre akarja tenni az életünket és meg akar fosztani minket a teljes és boldog élettől! Az akaraterőnek sokkal nagyobb hatalma van, mint gondolnánk, de ahogy a test izmait edzeni kell ahhoz, hogy erősödjenek, így van ez az akaratunkkal is.
  5. Nem baj, ha csak kevés megy eleinte, mert a szokás hatalma még túl erős. Arra viszont nagyon figyeljünk, hogy amit elkezdünk, azt fejezzük is be, bármily kicsi vagy épp nagy feladatról van szó.Az elvégzett teendő feletti jó érzés fog további lelkesedést és kitartást adni a küzdelemhez.

Cikk megosztása

Hozzászólás írása