Napjaink margójára

Napjaink margójára

Az elmúlt napokban, hetekben számos cikket olvashattunk, videót láthattunk egy elterjedő járvánnyal kapcsolatban. A vírustól való félelem, az ennek következtében napról-napra alakuló egészségügyi ellátórendszer határai, gazdasági, oktatási, turisztikai következményei megállásra, és elgondolkodásra sarkallnak minden embert. Felmerül ezért a kérdés: Ki ismeri a jövendőt? Hol van a biztonság? Mit jelentenek az egymást sorra követő járványok?

Az alábbiakban néhány ehhez kapcsolható gondolatot, bátorító idézetet hoztam Ellen Gould White és Egervári Dezső írásaiból.

  • „Ezek a szerencsétlenségek látszólag zűrzavaros és rendezetlen erők irányíthatatlan kitöréseinek tűnnek, de mi Isten akaratát olvashatjuk ki belőlük. Többek közt ezek által akarja felébreszteni az Úr a veszélyben lévő férfiakat és nőket.” (YRP 285.3)
  • „A szerencsétlenségek nem minden esetben a bűn jelei. Az embernek mi sem természetesebb gondolat, minthogy a szerencsétlenségek a súlyos bűnök és rémítő gonosztettek biztos következményei; gyakran és tévesen ez szerint mérik a jellemet. Ma nem a megtorló büntetések idején élünk. A gonoszság és jóság összekuszálódott; mindenkit érnek rossz dolgok. Olykor az emberek túllépik Isten védő gondoskodásának határvonalát, ilyenkor a Sátán gyakorolja rajtuk a hatalmát, és Isten nem lép közbe. Jóbot is súlyos nyomorúság érte. Barátai most azt akarták beismertetni vele, hogy bűnei miatt szenved, és hogy tekintse magát ítélet alatt állónak. Mint súlyos bűnöst állították be őt, az Úr azonban megdorgálta őket hű szolgája elítéléséért.” (1894, 56. kézirat) {3BC 1140.5}
  • „A mindenség Alkotója rendelte úgy, hogy az eszközök csodálatosan megfelelnek a céljainak, hogy kielégítsék az emberiség szükségleteit. Az anyagi világban Ő gondoskodott arról, hogy minden belénk oltott vágy teljesüljön, Ő teremtette úgy az embert, hogy ismerjen és szeressen. Ő nem hagyja lelkünk óhajait kielégítetlenül. Megfoghatatlan alapelv, személytelen fizikai erő vagy pusztán elvont fogalom nem elégítheti ki az emberi lények szükségét és sóvárgását a jelen életben a bűnnel, a szomorúsággal és a szenvedésekkel való harcában. Nem elég csak a törvényben és az erőszakban hinni, mert ezekben nincsen könyörület, azért sohasem hallják meg a segélykiáltást! Meg kell ismernünk azt a hatalmas kart, amely fenntart bennünket; meg kell ismernünk végtelen Barátunkat, aki megkönyörül rajtunk! Meg kell szorítanunk ezt a meleg kezet, és bíznunk kell gyengédséggel teljes szívében! Az, aki a legmélyebben tanulmányozza a természet titkait, az ismeri fel legjobban saját tudatlanságát és gyengeségét. Rádöbben arra, hogy vannak oly mélységek és magasságok, amelyeket nem érhet el, oly titkok, amelyekbe nem tud behatolni, és oly igazságok hevernek előtte, amelyeket még nem kutattak ki. El tudja mondani Newtonnal: „Olyan gyermeknek látom magam, aki a tengerparton kavicsokat és kagylókat keres, miközben az igazság hatalmas óceánja felfedezetlenül terül elém”. A tudományt legmélyebben kutatók kénytelenek felismerni a természetben egy végtelen Hatalom munkálkodását. A természet tanítása azonban az ember magára hagyott, segítség nélkül való értelme számára csak ellentmondást és csalódást hozhat. Csak a kinyilatkoztatás fényében olvashatja el helyesen! „Hit által értjük meg…” (Zsid 11:3). A világot „Kezdetben teremté Isten…” (1 Móz 1:1). Lelkünk csak ebben a gondolatban találhat nyugalmat, amikor sóvárgó kérdéseivel galambként repül a bárkába (1 Móz 8:9). Felette, alatta és túl a „Végtelen Szeretet” lakozik, aki elvégezvén minden dolgát, „… töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel…” (2 Thess 1:11).
  • „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége … alkotásaiból megértetvén megláttatik …” (Róm 1:20). Bizonyságtételük csak az isteni Tanító segítségével érthető meg. „Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke” (1 Kor 2:11). „De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra…” (Jn 16:13). Csak annak a Léleknek segítségével magyarázhatjuk helyesen a tudomány kijelentéseit, aki kezdetben „…lebeg vala a vizek felett” (1 Móz 1:3), aki által minden lett, aki megvilágosít minden embert. Csak az isteni vezetés által ismerhetjük fel a legmélyebb igazságokat. A Mindenható irányítása mellett leszünk képesek felfogni az Ő gondolatait műveinek tanulmányozása közben. (Előtted az élet:  A tudomány és a Biblia)
  • „Mindnyájunknak kiváltságunk és kötelességünk, hogy használjuk az értelmünket, amennyire csak a véges emberi képességek ezt engedik, de van egy határ, ahol az emberi lehetőségek megszűnnek. Sok dolog létezik, amelyet sohasem tudunk ésszel kikutatni, a legnagyobb földi intelligencia, illetve a mélyre hatoló gondolatok segítségével sem. Isten útjait és munkáit nem lehet meghatározni a filozófia eszközeivel, mert az emberi értelem nem képes felmérni a végtelent. (Review and Herald, l896. dec. 29.)

Mindezek mellett megnyugtathat bennünket az a gondolat, hogy „Isten minden bölcsesség, igazság és tudás forrása” és soha nem hagy bennünket árvákul (Jn. 14:18), hiszen nincs egyetlen ima – ha reszkető ajakról hangzik is -, nincs egyetlen könnycsepp – ha titkon hullik is-, nincs egyetlen őszinte vágy Isten után – ha gyenge is -, melyhez Isten Lelke ne hajolna le.” (Krisztus példázatai).

Cikk megosztása

2 Responses to "Napjaink margójára"

  1. “Jób a csüggedés és a reménytelenség mélységéből az Isten kegyelmébe és megmentő hatalmába vetett feltétlen bizalom magaslatára emelkedett… Kísért az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben, ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy nem váltja be ígéretét; ő az örök igazság.” (Próféták és királyok, 163. l.)
    Semmi sem történhet a világegyetemben annak tudtán kívül, aki mindenütt jelen van. Az emberi élet egyetlen eseménye sem ismeretlen Teremtőnk előtt. Miközben Sátán állandóan a gonoszságot munkálja, az Úr, a mi Istenünk mindent az ellenőrzése alatt tart… Ugyanaz a hatalom, amely féken tartja az óceán szilaj hullámait, meg tudja fékezni a lázadás és a gonoszság minden erejét. Isten így szól mindegyiknek: »Eddig jöjj és ne tovább…«.” (Signs of the Times, 1881. júl. 14.)

    Reply
  2. “A szenvedések világában élünk. Nehézségek, próbák és szomorúság vár reánk a menny felé vezető úton. Sokan azonban kétszer olyan nehézzé teszik az élet terheit azáltal, hogy állandóan előre érzik a bajokat… Határozott erőfeszítést kell tenniük gondolkodásmódjuk megváltoztatására. Boldogságuk attól függ, hogy gondolataikat vidám dolgokra terelik-e…
    Mikor Izráel népe Mára keserű vizéhez érkezett a pusztában, Mózes az Úrhoz kiáltott. Arra hívta fel a figyelmüket, ami a közelükben volt. Mózes vett egy ágat a bokorról, amelyet Isten teremtett, és ezt kellett beledobni a forrásba, hogy vizét édessé, tisztává tegye. A nép ivott a vízből és felüdült. Krisztus minden próbában segítséget nyújt nekünk, ha keressük őt. Megnyitja a szemünket, hogy észrevegyük a gyógyulás igéretét. A Szentlélek megtanít bennünket arra, hogyan tegyünk magunkévá minden áldást, amely a bánat ellenszere lesz. Minden ajkunkhoz helyezett keserű italhoz fogunk találni egy gyógyító ágat…
    Bármilyen is a helyzetünk, ha az Úr igéjének cselekvői vagyunk, van vezetőnk, aki irányítja a lépéseinket. Bármilyen szomorúság vagy veszteség ér, van együttérző barátunk. Ha tudatlanságunkban ballépést követünk el, Megváltónk nem hagy el bennünket… Az Isten városa felé vezető úton nincsenek olyan nehézségek, amelyeket ne győzhetnének le azok, akik őbenne bíznak. Nincsenek olyan veszélyek, amelyekből ki ne menekülhetnének.”
    (Boldog élet, Minden békesség forrása c. fejezetből)

    Reply

Hozzászólás írása