A legtöbb pszichológiai irányzat kiemelt szerepet tulajdonít a helyes önbecsülésnek. A különböző terápiákban módszeresen igyekeznek visszaállítani az elveszett vagy sérült önbecsülést. Számtalan önbecsülést növelő tanfolyamot hirdetnek a legkülönfélébb világnézeti talajon álló guruk és coachok, trénerek és tanítók. Úgy tűnik tehát, hogy ez egy nagyon hangsúlyos téma mindannyiunk életében. De vajon tudjuk-e egyáltalán, hogy mi az az önbecsülés?
Ösztönös válasza, érzése mindenkinek van. Önértékelés, énkép, önbizalom – ezekben bizonyára sok igazság van, de érezhető, hogy ennél többről van itt szó.
Nathaniel Branden amerikai pszichológus ,,Az önbecsülés pszichológiája” c. könyvében a következőt írja: „Az önbecsülés az egyén hajlandósága arra, hogy megtapasztalja önmagát, mint az élet alapvető kihívásaival megbirkózni képes, boldogságra méltó lényt. Mindez magába foglalja gondolkodási, tanulási, döntéshozási képességünket, s a felfogást, hogy a siker, a beteljesedés, a boldogság jó és természetes számunkra.”
Görög Ádám blogger szerint „Az önbecsülés teljes valóságában az az érzés, hogy nem kell bizonygatnod magad, élhetsz a saját feltételeid szerint, és a saját értékrended a legmagasabb szinten próbálod megvalósítani.”
Ha ezeket elfogadjuk, már nem csak egy érzés, hanem a logika alapján is mondhatjuk, hogy valóban rendkívül fontos szerepet tölt be az önbecsülés a boldog, minőségi élet elérésében és fenntartásában. Tulajdonképpen, ha még tovább egyszerűsítjük a fenti meghatározásokat, akkor kijelenthetjük, hogy az önbecsülés nem más, mint emberi méltóságunk, azaz egy alapvető viszony saját magunkkal.
A következő kép segíthet még jobban megérteni, hogy miért olyan rendkívüli dolog ez. Hasonlítsuk az önbecsülést egy felfújható gumimatrachoz, és képzeljük el, ahogy egy szélcsendes napon ezen a matracon állunk egy tó közepén, távol a parttól. Úszni nem tudunk: egyetlen esélyünk, ha a matracon maradunk. Hullámok ugyan nincsenek, de még így is folyamatosan egyensúlyoznunk kell azért, hogy nehogy a vízbe essünk.
Mi történik azonban, ha egyre nagyobb hullámok jelennek meg a vízen? Egyre jobban kell egyensúlyoznunk! A stabilitás hiánya miatt sohasem érezzük magunkat biztonságban, nem lehetünk sosem egészen felszabadultak. Mindig résen kell lennünk és koncentrálnunk, ha életben akarunk maradni. Valahogy így él az az ember, akinek alacsony az önbecsülése. Szorongás, aggodalmaskodás, félelmek gyötrik. Valahogy megbirkózik ő is az élet nehézségeivel, életben marad, de nem tudja azt sem élvezni, sem igazán megélni. Ő inkább a túlélésre rendezkedik be.
Most képzeljük el, hogy ugyanannak a tónak a közepén vagyunk, de immár egy hatalmas faladikban. Meg kell erőltetni magunkat, hogy stabilan álljunk benne? Még akkor sem kell igazán odafigyelni az egyensúlyozásra, ha a tó vize hullámokat kezd vetni, mert a ladik stabilan fekszik a vízen. Az egészséges önbecsülés az ilyen faladikhoz hasonló. Azok, akik ilyennel rendelkeznek, már tudnak gyönyörködni a tájban, felmerül bennük, hogy körbejárják az egész tavat, mert biztonságban érzik magukat a ladikban.
Amint láthatjuk, tényleg sok múlik azon, hogy milyen az önbecsülésünk. Arról, hogy ez a gyakorlatban hogyan befolyásolja életminőségünket, a cikk következő részében fogunk szólni.
