Lindolfo Weingärtner – Imádság a korszellem ellen
Uram, ebben az okos korban ne engedd elbutulni néped, hogy az üres emberi szó el ne némítsa szent Igédet!
Címkék: vers
Alkony és hajnal
Lágy-melegen ébred az éj keleten, A nap nyugaton úszik skarlát fényében. Elolvad a felhő a vörös éjjelen, Ó, alkony, elveszed azt, mi kedves nekem.
Rónay György: Olajfák éjszakája
Szállj le, éjszaka, szállj, szenvedés éjszakája, hűtlenség éjszakája, gyötrelem éjszakája, irgalom éjszakája.
Ady Endre: Az Úr érkezése
Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.
Reményik Sándor: Egy perc
Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme.
Túrmezei Erzsébet: Nem ejt hibát!
Ha különösnek, rejtelmesnek látszanak Isten útjai, ha gondok ösvényébe vesznek szívem legdrágább vágyai, ha borúsan búcsúzni készül a nap, mely csak gyötrelmet ád… egyben békülhetnek meg végül: hogy Isten sosem ejt hibát…
Pilinszky János: Milyen felemás
Pilinszky János: Milyen felemás Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg,…
Szabó Lőrinc: Hajnali látomás
Szabó Lőrinc: Hajnali látomás Hajnalig néztem az eget: ezer szeme észre se vett. Pedig rám nézett szüntelen s szinte kacérkodott velem, hogy oly nagy, oly gyönyörü-szép az öröktünde régiség. Hajnalig néztem az eget; ezer szeme észre se vett, bár csöndben…
Dsida Jenő: Nagycsütörtök
Dsida Jenő: Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől…