Újra beköszöntött az ősz. Az előrejelzések egyre kevesebb napfényt, és egyre több fagyos hőmérsékletet jósolnak. Sokan félnek ettől a napsütés nélküli, sötét, borongós időszaktól – nem ok nélkül. Télen kedvetlenebbek vagyunk, könnyebben ingadozik a hangulatunk, és ha nem vagyunk előrelátóak, könnyen ránk törhet egy enyhe, vagy akár egy súlyosabb depresszió is. Ebben a cikkben ahhoz szeretnék segítséget nyújtani, hogy mit tehetünk, hogy megelőzzük mindezt.
Először is fontos tisztázni, hogy van lelki és szervi eredetű depresszió is. Azonban hiba lenne teljesen külön kezelni ezeket, hiszen jól tudjuk, hogy a testünk és a lelkünk szoros egységet alkot. Ha jól van dolga a lelkünknek, ez pozitív kihatással lesz a testünkre is, és vica versa. Ez annyit jelent, hogy ha például egyértelműen lelki eredetű depressziót észlelünk magunkon, akkor is hasznos és tanácsos, ha testi szükségleteinkre is fokozottan odafigyelünk.
Ennél a depresszió típusnál azonban még fontosabb, hogy a gondolkozásunk egészséges irányát megőrizzük. Hadd idézzem a téma egyik nagy szakértőjét, Gyökössy Endrét: „Ha a beteg gondolkodási motiváltsága nem változik meg, akkor csupán időleges eredményt hozhat bármifajta kezelés. Ha gondolatai nem gyógyulnak meg, előbb-utóbb visszaesik depressziójába.”[1]
Nem lehet eleget hangsúlyozni tehát, hogy legyünk mindig résen a negatív gondolatokkal kapcsolatban. Ha sikerül az elején elcsípni a rossz gondolatokat, érzéseket, és elutasítani azokat, akkor sok keserűségtől óvhatjuk meg magunkat. „Oké, oké, könnyű ezt mondani! De hogyan tudom ezt megtenni?” – merülhet fel jogosan a kérdés, hiszen épp az a szörnyű a depresszióban, hogy a beteg sem tudja a baj forrását. Egyszer csak ott találja magát a depresszió mélyén, és fogalma sincs, hogy hogyan került oda. Pedig nem egy pillanat műve szokott ez lenni! Ezért hangsúlyozom, hogy már az enyhe tüneteket is komolyan kell venni.
Amit pedig megelőzésként tehetünk az az, hogy tudatosan átgondoljuk a helyzetünket.
Először is szánjunk magunkra időt, és üljünk le egy kényelmes fotelbe elmélkedni, emlékezni.
Azután pedig tegyünk fel magunknak a következő kérdéseket: Tényleg nyomós okom van a rosszkedvre? Mi váltotta ki a rossz érzéseket? Mi volt az utolsó élményem, emlékem, amikor még jól éreztem magam? És így tovább…
Ha sikerül objektív válaszokat találnunk, akkor máris közelebb jutottunk a megoldáshoz pusztán azáltal, hogy tisztábban látjuk önmagunkat és a helyzetünket. Egyáltalán nem biztos, hogy a körülmények egyből meg is változnak, de a gondolkodásunk iránya vissza tud billenni a helyes kerékvágásba, és jobban fogunk tudni reagálni a minket érő hatásokra.
Sokszor az taszít bennünket kétségbeesésbe, hogy nem tudjuk kontrollálni a körülményeket magunk körül. Tudat alatt elkezdünk félni a jövőtől, aggodalmaskodunk, bizonytalanok vagyunk, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy depressziósak lettünk. Szeretném éppen ezért a következő gondolatot mindenki szívére helyezni:
Nincs a körülmények felett hatalmunk, de hatalmunk van afölött, ahogyan reagálunk azokra!
Ez a gondolat felszabadíthat bennünket egy olyan felelősségtől, amit nem tudunk elhordozni. Megszabadíthat attól a kényszertől, hogy mindent irányítanunk kell, mert csak akkor leszünk biztonságban. Ha mégsem tudjuk uralni a körélményeinket, nem szabad kétségbe esnünk, mert akkor máris lesben áll mindenféle lelki nyavalya, köztük a depresszió is. Azt az időt és energiát, amit a rajtunk kívül álló dolgok irányítására fordítunk, fordítsuk inkább a gondolataink és érzéseink tudatos rendezésére. Határozzuk el, hogy ezt szokásunkká tesszük! Ezáltal sokkal rugalmasabban, nagyobb lelki nyugalommal fogjuk tudni kezelni a nehézségeket, amelyek így is, úgy is jönni fognak.
A cikk következő részében megvizsgáljuk, milyen természetes gyógymódokkal egészíthetjük ki a fent leírt lelki-gondolati tevékenységeket, hogy testünknek is jól legyen dolga.
[1] Dr. Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, 143. o. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1981.
