Közgazdászok egyre sűrűbben figyelmeztetnek arra, hogy a levegőben lóg egy újabb gazdasági világválság, amit már nem is a 2008-as válsághoz hasonlítanak, hanem a múlt század 30-as éveinek a hosszantartó, igen súlyos gazdasági világválságához. Tényként beszélnek arról is, hogy a világ fejlett országainak a gazdasági növekedése már ebben az évben is lassulni fog valamennyit. Ez a hír is arra int, hogy szerény életvitelre, javainkkal megfontolt gazdálkodásra törekedjünk.
Érdemes megemlékezni arról, hogy múlt év december 10-én volt a 70 éves évfordulója annak, hogy az ENSZ közgyűlése – mindössze 8 tartózkodás mellett – elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely kimondta: „Minden emberi lény szabadnak, egyenlő méltósággal és jogokkal születik.”Óriási jelentősége volt ennek a nyilatkozatnak, amit Eleanor Roosevelt az USA ENSZ nagykövete, a korábbi USA-elnök özvegye terjesztett elő. Nem véletlen, hogy a második világháború után jött el az a ritka pillanat, hogy egy ilyen dokumentumot gyakorlatilag egységesen fogadtak el a nemzetek képviselői. A dokumentum elfogadását megelőzően Garry Davis – aki bombázó pilótaként szolgált a második világháborúban, és ez mély nyomot hagyott benne –, egyenesen egyfajta világkormány felállítását követelte. Ilyen felhívással fordult az ENSZ közgyűlés résztvevőihez: „A szuverén államok, amelyeket önök képviselnek, elválasztanak, és általános háború szakadékába vezetnek minket.” (Hvg, 2018. december 6., 43. o.) Volt két fontos előzménye az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának. Az egyik az USA 1776-ban elfogadott Függetlenségi Nyilatkozata volt, a másik pedig a Francia Forradalom során, 1789-ben elfogadott, Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata. Ezekhez a dokumentumokhoz képest ma hátrafelé, visszafelé megy a világ.
E.G. White írja a vízözön előtti világról Pátriárkák és próféták c. művében: „A vízözön előtti emberek tehetséges feltalálók voltak, (…) de bűnük is arányban állt rendkívüli ügyességükkel és szellemi képességeikkel. (…) A gonoszság annyira mélyen és szerteágazóan gyökerezett, hogy Isten nem tűrhette már tovább. (…) Minél általánosabbá vált a bűn, annál kevésbé látszott rossznak. (…) Ma is hasonló a helyzet. Nagy tömegek nem érzik kötelességüknek érzéki vágyaik megzabolázását, és így a kéj rabjai lesznek. Emberek csak azért élnek, hogy érzékeiket gyönyörködtessék, és csakis ezért a világért, egyedül a földi életért. (…) Az állandó izgalmak Isten iránti közönyhöz vezetnek, és megakadályozzák, hogy az emberekre hatással legyen az igazság, ami megmenthetné őket az eljövendő pusztulástól.” (Az özönvíz c. fejezetből)
A vallási világ hírei is figyelemre méltóak:
Bologna-ban tartották, 2018. október 14-16 között, a vallások nemzetközi találkozóját, immár 32. alkalommal azóta, hogy II. János Pál pápa 1986-ban meghívta a világ vallási vezetőit Assisi-be, közös imádságra és párbeszédre. Ezeket a találkozókat a „béke hídjainak” nevezte Ferenc pápa. A 2019. januárjában tartott nemzetközi ökumenikus imahét anyaga is arról szól, hogy mit tehetnek és tegyenek az egyházak az evilági béke és igazságosság megteremtéséért.
Ez év januárjában Finnországból ökumenikus küldöttséget fogadott Ferenc pápa, amelynek tagjai lutheránus és ortodox egyházi vezetők voltak: „Már évtizedek óta hagyomány, hogy Szent Henrik ünnepén ökumenikus zarándoklat érkezik Finnországból Rómába, ezzel is hozzájárulva a katolikus-lutheránus kapcsolatok fejlődéséhez és a keresztények egységének építéséhez (…). A II. Vatikáni Zsinat óta a pápák több ízben hangsúlyozták, hogy az ökumenizmus olyan út, amely visszafordíthatatlan, nem opcionális választás.” A kuopioi lutheránus püspök így nyilatkozott: „Amikor együtt imádkozunk, együtt hirdetjük az evangéliumot, szolgáljuk a szegényeket és a rászorulókat, akkor rálelünk az útra, ami a látható egység felé vezet.” (https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2019-01/ferenc-papa-fogadta-a-finnorszagi-okumenikus-kuldottseget.html)
Megint csak ide kívánkozik néhány sor E.G. White-tól, aki – párhuzamot vonva a vízözön előtti és a Jézus eljövetele előtti világ között – a következőket írja: „Vajon nem halljuk-e napjainkban is, mégpedig nemcsak a vallástalanoktól, hanem még az igehirdetőktől is: ’nincs ok a nyugtalanságra’? Mielőtt Krisztus eljön az egész világ megtér – mondják – és az igazság ezer éves birodalma virul majd e földön. Békesség, békesség, minden úgy van, ahogy kezdettől fogva volt, senki se nyugtalankodjék a rémhírkeltők izgató üzenete miatt. Azonban az ezer éves békebirodalomnak ez a tana nem egyezik meg Krisztus és apostolai tanításával. Jézus feltette ezt a jelentőségteljes kérdést: ’Mindazonáltal az Emberfia, mikor eljön, avagy talál-e hitet ezen a földön’ (Lk 18,8)… Amikor a vallásoktatók a béke és jólét bekövetkező hosszú korszakairól jövendölnek, és a világ figyelmét teljesen leköti az üzlet és a dőzsölés forgataga, a vetés és az építés, az ünnepek és az élvezetek, Isten figyelmeztetéseit pedig visszautasítják és követeit kigúnyolják, akkor ’hirtelen veszedelem jön rájuk… és semmiképpen meg nem menekednek.’ (1Thessz 5,3).” (Pátriárkák és próféták: Az özönvíz c. fejezetből)
Mennyire értékes viszont a Megváltó ígérete azok számára, akik követik Őt és bíznak Benne: „Mivel te megtartottad az én állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön és megpróbálja a föld lakosait.” (Jel 3,10; pontosított fordítás szerint.)
Kívánjuk, hogy Isten adjon nyitott lelket és nyitott szemeket mindnyájunknak, hogy állhatatosak és éberek legyünk ebben az egyre “elálmosodó” világban!
