Az internet és az okoseszközök életünk szerves részeivé váltak, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a technika annyira bevette magát a hétköznapjainkba, hogy majdhogynem elképzelhetetlen az élet nélkülük. Nem vitatható, hogy a kütyüknek nagyon sok előnyös tulajdonsága van, mint ahogy például a répának és a brokkolinak is, de ha mértéktelenül fogyasztjuk őket, mindegyik az ártalmunkra lehet.
Egy piackutató cég 34 országban elvégzett felmérése szerint az internetezők átlagosan 6,5 órát töltenek a világhálón, ennek harmadát a közösségi oldalakon történő szörfölés teszi ki, és a „szeren lógás” éllovasai Thaiföld, Brazília és a Fülöp-szigetek voltak. Ezen adatokat olvasva meg kell állni egy pillanatra, hiszen mint említettem, a technika az agyunkra hat, akárcsak az ételek, hiszen a jóból is megárt a sok. Egy kanadai pszichiáter, Shimi Kang, akinek szakterülete főleg a kisgyermekek és tizenévesek mentális egészségének védelme, kiemelte, hogy a „kütyüzés” a szó szoros értelmében függőséget okoz, és szintén az okoseszközök rovására írható, hogy az idegesség, szorongás, testképzavar és az internet-, játék-és egyéb, okoseszközökhöz kapcsolható függőségek, mentális problémák önálló betegséggé nőtték ki magukat napjainkra. A szakember kiemelte, hogy a technológia az agyunk által kibocsátott hatféle vegyület (szerotonin, endorfin, oxitocin, adrenalin, kortizol, dopamin) által formálja, vagy inkább taszítja függőségbe agyunkat. Példának okául az adrenalin a „küzdj vagy menekülj” döntésekért felelős hormon, de hogyan is kapcsolódik a cikkünkhöz? Amikor a Facebookon kap a bejegyzésünk egy „lájkot”, vagy megböknek, az agyunk szintén adrenalint termel. A technológia igazi veszélye abban rejlik, hogy olyan hormonok termelésére sarkallja agyunkat, amelyekhez a jó érzéseket rendeli hozzá (dopamin, szerotonin, endorfin, oxitocin), és akár háromszázszor erősebb függőséget vált ki a fejünkben, mint bármelyik kemény drog. Ezen „drogok” hajszolása (különféle szenvedélybetegségek) vezet aztán arra a pontra, amikor egyre nagyobb mennyiségben egyre egészségtelenebb stresszhormonok (pl. kortizol) termelődnek, amelyekkel a szervezet túltelítődik és kiégés lesz úrrá rajta. Bizonyos játékok és „pótcselekvések” is (Candy Crush, erőszakos játékok, pornó) a maguk módján képesek rombolni, mert az agyat ugyan dopaminnal és adrenalinnal bombázzák, de nincs semmiféle pozitív hozadéka és szintén függőséget váltanak ki, amelyekből a kiút rendkívül rögös.
A fentebb leírtak alapján nem könnyű a küzdelem a „démonainkkal”, de ebből a helyzetből van kiút. A felmérések szerint, noha az internet és az okostelefonok szélsebesen terjednek, egyre több ember részlegesen vagy teljesen lemond arról, hogy egyfolytában jelen legyen a világhálón. Az USA-ban és Nagy-Britanniában az emberek 70%-a alkalmazza a részleges vagy akár a teljes digitális méregtelenítést. Shimi Kang elmondta, hogy a technikával nincsen semmi probléma, a gond a nem rendeltetésszerű és túlzásba vitt használattal van. Ha az alapszükségleteink rovására megy a technika élvezete, azaz nem alszunk napi 8-9 órát, illetve napi 2-3 óra aktív testmozgás nem fér bele a napba, illetve nem levegőzünk a szabadban és nem jut a bőrünk természetes fényhez, akkor az időbeosztásunkat alaposan át kell gondolnunk.
(Az eredeti cikk itt olvasható angol nyelven: http://www.bbc.com/capital/story/20181227-why-a-tech-diet-should-be-your-new-years-resolution?fbclid=IwAR2o97g7O2E4CaIuPS-Sy1uOdVoAB56Qxt-ludmiYMY-YeB0Hag2bCYUo4I )
