Izraeli és amerikai kutatók szerint Lákis i. e. 701-es asszír ostroma idején az asszírok néhány hét alatt egy monumentális rézsűs töltést építettek, amelyen keresztül az asszír ostromgépeket közvetlenül a város falai alá tudták mozgatni.
A lákisi ostromsánc érdekessége, hogy mindmáig a legnagyobb (kb. 70-75 méter széles és 50-60 méter magas) és legrégebbi ilyen jellegű építmény a Közel-Keleten, ugyanakkor az egyetlen máig fennmaradt asszír ostromsánc is, amelyet ismerünk.
A múlt hónapban az Oxford Journal of Archaeology című folyóiratban jelent meg az a tanulmány, amelyet Yosef Garfinkel, a Jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, Dr. Madeleine Mumcuoglu, a Jeruzsálemi Héber Egyetem Régészeti Intézetének munkatársa, valamint Jon W. Carroll és Michael Pytlik, az Oaklandi Egyetem professzorai írtak. Publikációjukban különböző forrásokat: feliratokat, ókori ikonográfiai ábrázolásokat és a régészeti leletanyagot vizsgálták, emellett drónfelvételeket is készítettek, amelynek segítségével digitálisan térképezték fel a teljes környéket. A források kombinált használatával arra próbáltak rájönni, hogyan épülhetett meg ez a monumentális méretű feltöltés kb. 2700 évvel ezelőtt.
Az ostromsánc kb. 3 millió, egyenként átlag 6,5 kg-os sziklakőből és földből áll. A köveket feltehetően a sánc aljához közeli sziklás dombból bányászták. A munkaerőt valószínűleg hadifoglyok és a helyi lakosság kényszermunkája biztosította. A munkásokat az ostromrámpa egyik végén elhelyezett pajzsok védték. Ezeket a pajzsokat minden nap áthelyezték az új munkaterületre. A kibányászott szikladarabokat az emberek sorban állva, kézről kézre adogatták. Négy, egymással párhuzamosan működő, 2×12 órában, azaz éjjel-nappal dolgozó “emberlánccal” számolva naponta körülbelül 160 000 követ tudtak a helyére mozgatni, így az építkezés akár 25 nap alatt befejeződhetett. Ez a számítás azt feltételezi, hogy az asszírok nagyon gyorsan akartak haladni, mert nem akartak egy hónapnál többet tölteni a sánc megépítésével. Az építkezés végén az ostromrámpa tetejére fagerendákat fektettek, amelyekre a faltörő kosokat szállító ostromgépeket feltolták. Maga a faltörő kos egy nehéz, akár 1 tonnás fagerenda volt fémheggyel, amelyet nagy láncokra függesztve ingaként előre-hátra mozgattak és a város falait ütötték, amíg azok be nem törtek.
“Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat. Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, térj el én rólam; amit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harminc tálentom aranyat vetett ki. És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, amely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között. (2 Kir 18, 13-15)
