A„Az emberek közötti igaz barátság végtelen és halhatatlan”. (Platón)
Életünkben fontos szerepet játszik a barátság. A Biblia is sokat foglalkozik mind a jó, mind a rossz barátsággal „Mikor pedig meghallotta Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, amely esett rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Cófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt” (Jób 2:11). Ahogyan az igében olvashatjuk, Jób barátai megérkezésükkor vigasztalni jöttek, azonban később a saját okfejtéseikkel terhelik Jóbot, szenvedésével pedig egy cseppet sem foglalkoznak.
Milyen barátságot nevezhetünk igaznak? Hogyan tudjuk megkülönböztetni, hogy igaz-e barátunk és az Ő barátsága? Talán nem tűnnek bonyolultnak ezek a kérdések, és sokan bizonyosak abban, hogy ismerik barátaikat és a különbségtevésre is képesek. Azonban az ember sokszor csak annyit lát, amennyit akar. Előfordul, hogy a rossz dolgok előtt behunyja szemét és nem akarja meglátni a valóságot. Az igazi barátságot „egy szóval talán úgy jellemezhetnénk, hogy: kölcsönösség. Kölcsönösség a megértésben, a meghallgatásban, a szeretetben, a bizalomban, az önzésből való kifordulásban, az áldozatvállalásban. Az igazi barátságot leginkább az idő és különböző helyzetek próbálják meg és láttatják meg, hogy valóban igazi-e.” (Élet és egészség 2013 (Évfolyam II/11): Mire jó a barát? 2-3.).
Egy igaz barátság elsősorban önzetlen. Észreveszi barátja szükségét, és szavak nélkül is érti, hogy mi zajlik a másik félben. Önfeláldozó tud lenni és arra törekszik, hogy a másiknak örömet szerezzen. Tudja, hogy mivel tehet jót a másiknak, és igyekszik, hogy ne a saját akaratát erőltesse a másikra, hanem hagyja Őt érvényesülni azokon a területeken is, amelyeken talán ő a jobb, ebben is megmutatkozik az áldozatvállalás szerepe. A barátok segítik egymást az élet dolgaiban, és meg tudják osztani egymással mindenüket. Minden ember vágyik arra, hogy legyen valaki az életében, akiben teljes mértékig megbízhat és mindenben számíthat rá. Szükségünk van az igaz barátságra!
Ha barátokkal dolgozunk együtt, a munka minden perce örömet okoz számunkra. Megtapasztalhatjuk, hogy barátokkal együtt mennyivel élvezetesebb és boldogabb minden fajta tevékenység, és üdítő érzés igaz barátokkal megosztani életünk különböző eseményét. Ez a kapcsolat, ha valóban mély és igazi, akkor sokszor szorosabbá fonódhat, mint a testvérek közötti kapcsolat. A barát is testvérré válik egy idő után: „…de van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 18:24b).
Már említettük, hogy valamilyen módon meg kell tudnunk különböztetni, hogy ki is az igaz barátunk. Elsősorban Istent kell kérdeznünk és a Biblia tükrébe kell állítanunk barátságunkat. Sorra kell vennünk, hogy mit ír a Biblia és hogyan tanít erre a fajta kapcsolatra, hogy milyennek kell lennie, mi mutatkozzon meg benne. Nem szabad egyedül csak saját ösztöneinkre hagyatkoznunk, mert azok sokszor becsaphatnak bennünket. Még ha azt is gondoljuk, hogy nekünk jó ebben a barátságban lenni és szívesen tűrünk és szenvedünk a másikért, Isten nem ezt akarja. Ennek a kapcsolatnak szereteten és kölcsönös áldozatvállaláson kell alapulnia. Az már nem igaz barátság, ahol saját énünket áldozzuk fel, a másik fél részéről pedig megjelenik az önzés; innentől kezdve egyik fél számára sem áldásos tovább ez a kapcsolat.
Figyelnünk kell arra, hogy vajon mi mennyire vagyunk igaz barátok. Nem szabad félnünk kimutatni érzéseinket, de mindenkor legyünk óvatosak kimondott szavainkkal, ne csak kritizáljunk. Inkább bátorítsunk, de ha olyan dolgot veszünk észre barátunk életében, ami nem helyes, tapintattal mondjuk meg neki észrevételünket. Vállaljuk fel énünket barátunk előtt és engedjük, hogy a Szentlélek irányítson bennünket, hogy valódi igaz barátokká formálódjunk és áldássá váljunk egymás számára.
Az igaz barátság egyik alapja, hogy mindkét fél arra törekedjen, hogy a másik támasza legyen. Igyekezzünk a másikat megérteni és ne engedjük, hogy olyan konfliktushelyzetek alakuljanak ki, amelyek később a barátunk és közénk állnak majd. Nem szabad azért megszakítani egy barátságot, mert felszínre kerülnek ellentétek. Legyünk kitartóak és az igaz barátság meghozza gyümölcsét.
Jézus Krisztus mindnyájunk barátja
Mindannyiunknak van egy igaz barátja Jézus személyében akkor is, ha mi emberek nem is tekintjük Őt annak. Sokan azt gondolják, hogy Jézus barátsága nem nyerhető el nekünk, bűnös embereknek. Az Ő baráti, segítő kezét azonban szüntelen igénybe vehetjük, felajánlja, és nem vonja vissza, egyedül rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e. A barátunk szeretne lenni, de nem olyan módon, hogy mindenáron ráerőszakolja magát a másikra. Szeretné, ha mindnyájan barátunknak tekintenénk Őt, de azt kívánja, hogy saját választásunk alapján döntsünk mellette. Jézus Krisztus barátsága egy olyan ajándék életünkben, amely nem szerezhető be máshonnan, és egy egész életre szól. Megfoszthatjuk magunkat ettől a felmérhetetlenül értékes ajándéktól, ha elutasítjuk közeledését, azonban ezt a veszteséget nem pótolhatja életünkben semmi és senki. Talán fel sem tudjuk fogni, hogy mit is jelenthet számunkra az Ő barátsága.
Jézus olyan barát, akire minden emberi lény vágyakozik. Mindenki szeretne olyan barátra lelni, akire mindig számíthat, mert mellette áll, tanácsolja, és nem azt keresi, mi szolgálhatja egyedül az ő javát ebben a barátságban, hanem pont ellenkezőleg, a másikért fáradozik. Jézus folyamatosan ezt teszi, értünk munkálkodik, mint igaz barát, hogy ha el is esünk, Ő felemelhessen, támaszt nyújthasson. Megmondja, ha hibát követünk el, de minden szavából és tettéből a szeretet árad felénk. Nem csak egy emberért teszi meg mindezt, hanem kivétel nélkül az egész emberiségért, mivel Ő mindnyájunk barátja. Krisztus az egyetlen, aki képes arra, hogy önzetlen barát legyen.
Jézus és a bethaniai család kapcsolata
Jézus földi élete során, egy bethániai családdal volt a legszorosabb baráti kapcsolatban. Ez a család a Lázáré volt, azé a Lázáré, akivel Jézus később csodát tesz és feltámasztja. Két lánytestvérével élt együtt: Mártával és Máriával. Lázár Jézus tanítványi köréhez tartozott és e mellett igaz barátja is volt a Megváltónak. Ezt olvashatjuk megismerkedésükről: „Jézus egyik legállhatatosabb tanítványa a bethánia Lázár volt. Első találkozásuk óta erősen hitt Krisztusban, mélyen szerette, csakúgy, mint őt a Megváltó.” (White, E.G.:Jézus élete, Élet és Egészség Könyvkiadó, Budapest, 2004, 441.o.). Már a kezdetekkor erős kapocs alakult ki kettejük között. Jézus szeretett kedves barátaihoz menni, mert náluk békességben megpihenhetett és biztonságban volt rosszakaróitól is.
”Szívét erős érzelmi szálak kötötték a bethániai családhoz, s egyikükért tette legfenségesebb csodáját. Lázár otthonában Jézus gyakran talált nyugalmat. Itt őszinte, tiszta, szent barátságot alakíthatott ki. Egyszerűen, tökéletesen, szabadon beszélhetett, mert tudta, hogy szavait megértik és meg is őrzik” (White, E.G.: Jézus élete, Élet és Egészség Könyvkiadó, Budapest, 2004, 441-442. o.). Jézus igazán ragaszkodott ennek a családnak a barátságához és ez a baráti kötelék, amely kialakult Jézus, valamint Lázár és családja között, nem kétséges, hogy Istentől is megáldott volt. A Megváltónak is szüksége volt barátokra, akik támogatásukkal erősítették földi szolgálata idején. Ezeknek az embereknek a személyében olyan barátokra talált, akik felismerték szavai értékét és szolgálata fontosságát, szeretettel vették körül és fogékonyak voltak minden szavára.
Ebből a történetből is kitűnik, hogy milyen értékes a barátság. Nem csak nekünk, embereknek, de Jézusnak is az volt, Isten Fiának. Amikor Lázár meghal, Jézus maga mondja: „… Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt” (Jn11:11/b). Azt mondja, hogy barátjuk aludt el, ebből a mondatából is nyilvánvaló, hogy barátjának tartotta Lázárt és fájt neki szenvedése, amelyet átélt betegsége során. Bár nem azonnal indul útnak hogy meglátogassa, és halála után is várakozik, de mindezt azért teszi, hogy Isten dicsősége megmutatkozhasson Lázár feltámadása során. Testvéreivel azonban együtt érzett bánatukban, és néhány napnyi várakozás után elment, hogy megvigasztalja őket és barátját felébressze a halálból. Milyen fontos lehetett számára ez a kis család? Képes volt saját élete kockáztatása árán is visszatérni Júdeába, ahol a főemberek szövetkeztek ellene, hogy elfogják és elítéljék. Semmi sem szabhatott gátat Jézus számára, hogy a bánat óráiban ne legyen szeretett barátai közelében. Megszakíthatatlan baráti kapcsolat alakult ki e között a három testvér és Jézus között, amely örök életre szól.
Ilyen mély és szeretetteljes kapcsolatunk lehet nekünk is Megváltónkkal, ha elfogadjuk közeledését, és mi is bizalommal fordulunk felé. Kívánjuk, hogy ez a formája a barátságnak földi kapcsolatainkban is megmutatkozzon, és sok felemelő tapasztalatunk legyen egymással!
