Dr. Daniel Vainstub (Ben Gurion University, Negev) a Jerusalem Journal of Archaeology című folyóiratban megjelent tanulmányában arról számol be, hogy megfejtette egy még 2012-ben, Jeruzsálemben talált feliratos edény szövegét, amely a bibliai Séba királynőjének Salamon király udvarában tett látogatásával kapcsolható össze.
A vizsgált, mindössze kb. két tenyérnyi nagyságú töredék még Eliat Mazar – a Jeruzsálemi Héber Egyetem régésznője – Templom-hegytől délre eső ásatási területén, az úgynevezett Ophel-en került elő, jó 10 évvel ezelőtt. Eliat Mazar a régészeti kontextus alapján a kerámiatöredéket Salamon király korára, az i. e. 10. századra datálta.
Az eredetileg egy pithosz-hoz (nagyméretű tárolóedény) tartozó edénydarabon hét betűből álló, karcolt felirat látható, amely évek óta sok fejtörést okozott a kutatóknak. Az epigráfusok mindeddig úgy vélték, hogy az edényen lévő felirat kánaáni nyelven és írással íródott, de nem sikerült megfejteniük annak értelmét. Vainstub új tanyulmánya szerint viszont a felirat nem kánaáni, hanem ókori dél-arab, ezen belül is szabái nyelvű. Ezt a nyelvet Séba országában beszélték, amelynek legendás királynéja a Biblia szerint Salamon bölcsességének hírére egésze Jeruzsálemig utazott. (1Kir 10,1-13). Vainstub új olvasata szerint a karcolt szöveg óarab nyelven egy aromás gyantafélére, a labdanumra (Cistus ladaniferus) utal, amely az óizraeli Szentélyben a jó illattétel oltárán használt füstölőszer egyik összetevője volt (2Móz 30:34-38).
A kémiai vizsgálatok eredménye szerint a tárolóedény Jeruzsálemből származó agyagból készült, de Vainstub feltételezése szerint a Séba és Jeruzsálem közötti kereskedelmi forgalomban használták. Ebben a kereskedelmi folyamatban vehetett részt egy, az ókori dél-arab nyelvet folyékonyan beszélő írnok felügyelő, akitől a még nedves agyagú pithoszba vésett, ma már kb. 3000 éves felirat származik.
Ha Vainstub szövegmegfejtése helyes, akkor ez lehet az Izrael területén előkerült legrégibb dél-arábiai felirat, amely ezen túlmenően erősíti az Ószövetségben megörökített kapcsolatot Séba és Jeruzsálem ókori királyságai között.
“A Séba királynéasszonya pedig hallván Salamonnak hírét és az Úr nevét, eljött, hogy megkisértgesse őt nehéz kérdésekkel. És bejött Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoztak fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz ment, és szólt vele mindenekről, amelyek szívén voltak. És Salamon megfelelt neki mindenre, semmi sem volt a király előtt elrejtve, amire ne tudott volna neki felelni…És mondta a királynak: Mind igaz, amit az én földemben hallottam a te dolgaid felől és a te bölcseségedről, de én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem, és szemeimmel nem láttam. És ímé nekem a felét sem beszélték el: Te meghaladtad bölcseséggel és jósággal a hírt, amelyet hallottam felőled.” (1Kir. 10, 1-3. 6-7)
