Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével. Egy szép napon, amikor mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók.
Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta a következő hétre, hogy vegyenek egy kartondobozt. Az elkövetkező héten pedig minden egyes személyért, aki bosszúságot okoz nekik, vagy akiket nem szívlelnek, és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a dobozba egy…
És elmúlik minden, mit önző szíveddel itt lenn megszerettél és megcsodáltál: régi életed zilált kerete, tüskés bozótja, csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma, s a féktelen, ifjú tombolások…
Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy van azt válaszolta: - Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem.
Ha újra csak Bábelt építenék, valamit magamnak és nem neked; terveim, vágyaim épülő tornyán hogyha villámgyors gondolatkezek munkálkodnának, ég felé növelnék…