Karnyújtásnyira a jelenlegi civilizáció káoszba fordulásától

Karnyújtásnyira a jelenlegi civilizáció káoszba fordulásától

Leginkább a fenti címmel lehet összegezni, hogy milyen végkövetkeztetéshez vezet az elmúlt negyedév során megfigyelt „idők jelei” összegezése és kiértékelése.

1.) Érdemes David Attenborough nyilatkozatának az idézésével kezdeni, amely az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye 24. éves ülésén, a múlt év decemberében hangzott el a lengyelországi Katowicében. Azóta gyakran emlegetett, nevezetes kijelentése ugyanazt mondja, más szavakkal, mint cikkünk címe: „A civilizáció összeomlása már látótávolságra van.” (https://168ora.hu/kulfold/david-attenborough-a-civilizacio-osszeomlasa-mar-latotavolsagra-van-160060)

Annál is súlyosabb ez a megállapítás, mert a klímavédelem tekintetében nemigen várható komoly előrehaladás. Olyan ellenzők sorakoztak fel, mint USA, Oroszország és Szaud-Arábia. Egy december 18-ai híradásból idézzük: „Trump és Putyin lesöprik az ENSZ kezdeményezését… Nem csak a klímaváltozást tagadók élére álltak, hanem lehetetlenné tették az ENSZ jelentésének az elfogadását, így az abban foglalt lépések nem kötelező érvényűek. Ennek oka pedig egészen egyértelmű: az olaj és a fosszilis energiahordozók lobbija. Persze nem kell felmenteni a G20 országok többi tagját sem, hiszen bár elkötelezett hívei a klímavédelemnek, mégis döbbenetes összegeket pumpálnak a környezetszennyező iparágakba, és rekord magas az idei széndioxid kibocsátásuk is.” (https://koponyeg.hu/hireso/trump-es-putyin-lesoprik-az-ensz-kezdemenyezeset)

Micsoda hatalom a profitéhség, hogy embereket, felelős vezetőket tesz ilyen vakká! Miközben a klímaváltozás következményei egyre súlyosabbak és nyilvánvalóbbak, gazdasági csoportok, a szupergazdagok pillanatnyi érdekei miatt feltartóztathatatlanul halad a világ a természeti környezet helyrehozhatatlan tönkretétele felé. Nem véletlen, hogy egyes cikkírók ma már „az önzés kultúrája” kifejezést használják.

2.) Egy amerikai filozófus, Jason Stanley szerint „a multinacionalista vállalatok és az oligarhák, a nemzetközi kapitalizmus erői” állnak az egyre szélesedő „ultranacionalista mozgalom” mögött. „Az jelent hasznot számukra, ha nincsenek olyan nemzetközi megállapodások, amelyek szabályozzák a környezet és munka világát. (…) Sajnos olyan hatalmas pénzek lehetősége van benne a környezet tönkretételében, a fosszilis energia felhasználásában, az agrobizniszben, hogy ezek nagyon jelentős gazdasági erők.” (Népszava, 2019. január 14., hétfő) Mennyire igazolódik tehát korunkban a bibliai kijelentés: „A bűn (azaz az önzés) teljességre jutva halált nemz” (Jel 1,15)!

A nacionalizmusok megelevenedése ma éppoly súlyosan veszélyezteti az emberi civilizáció fennmaradását, mint a klímaváltozás. Ugyancsak az előbb idézett amerikai filozófus írja: „Az emberek nagyrészt elfeledték a második világháború tanulságait, vagy pedig soha nem is szembesültek igazán ezekkel a tanulságokkal.” (u.o.) Hasonló módon nyilatkozott Angela Merkel német kancellár, 2018. december 31-én mondott újévi üzenetében: „Óriási kihívásokkal kell megküzdenie a kontinensnek és az egész világnak a következő években, a tét pedig nem kisebb, mint a béke. A nacionalista politikusok előretörése miatt a világ egy háborús konfliktusokkal tűzdelt időszak felé sodródik, ezért nagyon fontos, hogy ne felejtsük el a második világháború tanulságait, és ezek tudatában cselekedjünk.” (https://www.portfolio.hu/gazdasag/merkel-uzent-a-vilagnak-kuzdenunk-kell-hogy-elkeruljunk-egy-ujabb-haborut.309095.html)

A nacionalista politikusok újabb előretörésének bizonysága, hogy a sokmilliós Brazíliában Jair Bolsonaro nyerte meg a választást a 2018-as év végén. Elgondolkoztató az is, hogy a választó népesség mintegy 30%-át adó evangéliumi keresztények szavazataival győzött, csakúgy, mint korábban Donald Trump az USA-ban.


Ez év január elején „Erőszakspirálba ragadt a világ” címen jelent meg cikk a Magyar Hang című újságban. Felsorolja a cikk, hogy mely országok azok „ahol [előre láthatóan] az elkövetkezendő évben sem nyugszanak a fegyverek”: Dél-Szudán, Kelet-Ukrajna, Szíria, Irak, Afganisztán, Jemen, Mexikó, Mali, Nigéria, Szomália. És nem tudjuk, milyen új konfliktusok támadnak még ezen felül ebben az esztendőben.


A nemzetközi konfliktusok nyílt háborúvá fajulásának a veszélye (emlékezzünk Mt 24,6-8-ra!) szüntelen a fejünk felett lebeg. Beszédes ilyen vonatkozásban például az alábbi hír: „[A múlt év utolsó negyedévében] legalább száz konténernyi amerikai lőszert hoztak a német Ramstein légitámaszpontra. Utoljára a koszovói háború idején (1999-ben) szállított ilyen mennyiségű hadianyagot a kontinensre az amerikai haderő.” (Népszava, 2018. november 1., Hatalmas amerikai lőszerszállítmány érkezett Európába c. cikkből) A múlt év végén így összegezte egy újságíró, hogy milyen állapotban van világunk jelenleg: „Veszélyes időszak előtt áll a világ, ahol mindinkább háttérbe szorul a józanság.” (Népszava, 2018. december 27., 1. o.)


3.) A nacionalizmusok megelevenedése és a háborús konfliktusok fenyegetése mögött további mély probléma húzódik. Részleteket idézek Jared Diamond Az Egyenlőtlenség veszélye című cikkéből:
„A globalizáció következtében tarthatatlanná váltak az életszínvonal szembeszökő egyenlőtlenségei. 
(…) A ma szegényen élők népek gazdagabbak szeretnének lenni. Az életszínvonal felemelése a legtöbb fejlődő országban elsőrendű politikai célkitűzés. Csakhogy az ott élő emberek milliói nemigen óhajtják kivárni, vajon a saját kormányzatuk meg tudja-e valósítani ezeket a célokat már az ő életükben. Ehelyett fogják magukat, és (különösen Afrikából, Ázsiából, és Latin Amerikából) kivándorolnak valamely fejlett országba – akár vízummal, akár anélkül –, mégpedig elsősorban Nyugat Európába, az Egyesült Államokba és Ausztráliába. A legnagyobb gond pedig ezzel az, hogy az egész világ soha sem lesz képes elérni a fejlett országok mai életszínvonalát…


Az Egyesült Államokban előszeretettel emlegetik problémaként Kína és más fejlődő országok emelkedő fogyasztását, és azért fohászkodnak, hogy ez a probléma valahogyan magától oldódjék meg. Persze nem fog, mert más országok lakói is szeretnének úgy élni, ahogyan az amerikai polgárok. (…) A világ fogyasztási szintje csakis abban az esetben lesz fenntartható, ha az egyes országonkénti értékek között kisebb lesz az eltérés. A fejlett világ nem tarthatja meg a jelenlegi szintjét, a fejlődő országokat pedig még kevésbé lehet erre a szintre felhozni. (…) Bizonyosra vehetjük, hogy a fejlett országok fogyasztási átlagai már a mi életünkben csökkenni fognak.
Én olyannak látom a mai világot, mint egy lóversenyfutamot, csak éppen a pusztulás és a remény lova fut versenyt. A két állat sebessége nem egyenletes, mindkettő egyre csak fokozza az iramot. Néhány évtizeden belül el fog dőlni, hogy melyik lovas győz majd.” (National Geographic, 2018 december, 17-18.20. o.)


Mindezeket megfontolva, nem kellene-e már ma szerényebbre szabni az életvitelünket? Hiszen tudjuk, hogy a bibliai próféciák szerint valóban ilyen irányba megy a világ, mind sebesebben. Nem kellene-e nélkülözhető anyagi javainkat emberek mentésére, megsegítésére fordítani, azaz Isten megváltási műve támogatására fordítani?


Nem szólt-e Jézus arról, hogy az ő eljövetele előtti világot többek között az jellemzi majd, hogy emberek figyelmének a középpontjában lesz az üzleti tevékenység, Lót napjaihoz hasonlóan? (Lk 17,28). E.G. White írja a vízözön előtti világról és a Jézus eljövetele előtti világról: „Szertelenség, pazarlás jellemzi a társadalom minden osztályát… Akik gyorsan akarnak meggazdagodni, az igazságot és jogot elferdítik, a szegényeket elnyomják, (…) adják és veszik ’a rabszolgákat és emberek lelkeit’ (Jel 18,13). Csalás, vesztegetés és lopás megtorlatlanul uralkodik alsóbb és felsőbb körökben egyaránt. Az a kép, amelyet a Szentírás az özönvíz előtti emberiségről nyújt, nagyon jól mutatja azt az állapotot, amely felé a mai társadalom rohan. ” (Pátriárkák és próféták: Az özönvíz c. fejezetből)

S hogy mindezek tudatában mégis mi ad a reménységre okot? Emlékezzünk a zsoltáríró szavaira: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk (…). Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld (…) nemzetek zajonganak, országok mozognak, kiereszti hangját, megszeppen a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.” (Zsolt 46,3-4.7-8)

Cikk megosztása

Hozzászólás írása