Ha újra csak Bábelt építenék, valamit magamnak és nem neked; terveim, vágyaim épülő tornyán hogyha villámgyors gondolatkezek munkálkodnának, ég felé növelnék…
Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között.