Kedves Olvasóink, Hallgatóink!
Az alábbiakban Henry Purcell (1659-1695) angol barokk zeneszerző egyik – rendkívül mély mondanivalóval rendelkező– művét szeretném meghallgatásra ajánlani.
Purcell igen korán hunyt el ugyan, azonban már húsz éves korától kezdve egyházzenei műveket alkotott: így jó néhány zsoltárfeldolgozás, himnusz, triószonáta, óda és egyéb drámai zenemű köthető a nevéhez. Élete során számos tragédiát élt át, többek között azt, hogy hét gyermekéből mindössze csak hárman élték meg a felnőtt kort. Ebből fakadóan szomorúsága volt megihletője a következő zsoltárfeldolgozásnak:
A mű a 102. zsoltár 1.-2. verseinek feldolgozása, mely magyar nyelven a következőképpen hangzik:
„A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!”
[Eredeti nyelven: Psalm 102:1 „Hear my prayer, Lord, and let my crying come unto Thee.”]
A zenei alkotás dallama nagyon jól illeszkedik a zsoltár szövegéhez, ugyanis a „crying” [sírni] kifejezés hangzásában valóban a sírás hangjait hallhatjuk, melyet a szerző egy először szokatlannak tűnő súrlódással fejez ki. A mű végén sincs igazi feloldás, a 102. zsoltár azonban ezekkel a biztató sorokkal zárul (28.-29. vers): „De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll előtted.”
