„Ne menjen le a nap a ti haragotokkal!” – Keresztény szemléletű konfliktuskezelés az emberi kapcsolatainkban

„Ne menjen le a nap a ti haragotokkal!” – Keresztény szemléletű konfliktuskezelés az emberi kapcsolatainkban

A „konfliktus” szó hallatán, valószínűleg több negatív, mint pozitív jelentésű szót tudnánk felsorolni. A hétköznapi nyelvben ugyanis ezalatt legtöbbször valamilyen ellentétre, összecsapásra, küzdelemre gondolunk. Ezzel szemben azonban több pszichológiai kutatás kiemeli, hogy a béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége. Miként tudunk ezek alapján tehát eleget tenni annak a bibliai javaslatnak, hogy „ne menjen le a nap a mi haragunkkal”? Milyen módon tudjuk emberileg is hatékonyan kezelni a mindennapi életben megjelenő konfliktusainkat? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A konfliktus fogalma az emberi kapcsolatainkban

Összességében azt mondhatjuk, hogy konfliktus akkor keletkezik, ha a kívánság, az elvárás, az igény és a megélt valóság tekintetében két ember között eltérés mutatkozik. Emellett azonban a konfliktus fogalmának számos definíciója született már; éppen azért, mert hétköznapi életünk és emberi kapcsolataink velejárója. Ez többek között azért is van így, mert nem „üres lappal” érkezünk és vagyunk jelen egy emberi kapcsolatunkban sem, hanem gyakran eluralkodó emberi természetünk nyer teret. A konfliktusban megjelenő (akár pozitív) feszültség azonban egy hatalmas erőforrás is lehet: két egymáshoz közel álló személy ugyanis nem képes addig igazán emberi, beteljesítő kapcsolatra lépni egymással, amíg nem szembesültek a különbözőségeikkel és nem kezelték azokat sikeresen (Mihalec, 2011).

A konfliktusok keresztény szemlélete

Erről az előbb említett gondolatról ír Viktor E. Frankl is (2005), akinek megközelítése szerint nincsen olyan élethelyzet, amely értelmetlen lenne, tehát az emberi élet negatívnak tűnő oldalai is átalakíthatóak, átkeretezhetőek valamilyen pozitív irányba attól függően, hogy milyen tartással, viszonyulással, beállítódással bánunk velük, ez pedig belső szabadság érzéséhez, az élet felértékelődéséhez, új célok körvonalazódásához, és az önismeret fejlődéséhez vezet.

Ennek alapján felelősek vagyunk a hozzáállásunkért, amely hatással van a cselekedeteinkre; ezeket pedig nem csak az érzelmeink irányítják. Emellett pedig fontos tudatosítanunk, hogy nem tudjuk megváltoztatni a másik személyt, de hatással lehetünk rá a szeretetünkkel, amely a jóért való küzdelem leghatékonyabb eszköze. Így nyernek értelmet a Bibliában is leírt – és mai korunkra is érvényes – konfliktuskezelési alapelvek, módszerek.

A konfliktuskezelés lépései és szempontjai

Ezeknek fényében mik lehetnek tehát a keresztény szemléletű konfliktuskezelés szempontjai az emberi kapcsolatainkban?

  • Értsük meg előbb a másikat, és utána értsük meg magunkat! Próbáljuk meg feltérképezni, hogy mik azok a felszín alatti szükségletek, igények, amelyek a kialakult konfliktus mögött állhatnak. Ezen témakörök alapja lehet akár a szeretet, a hatalom, az elfogadás, az elismerés, az elkötelezettség, vagy az integritás kérdése is.
  • Legyünk elkötelezettek egymás meghallgatására! „Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a haragra…” (Jak. 1:19). Meghallgatni lehet rosszul is: ha kifejezzük, hogy nem érdekel bennünket, amit a másik mond, ha szelektíven figyelünk rá, ha felszínesen hallgatjuk meg őt, vagy ha védekezünk, és már előre készülünk egy válasszal anélkül, hogy tudnánk, mit fog mondani a másik. Ezzel szemben a jó meghallgatás ismérvei közé tartozik, hogy az, amit a másik személy mond, prioritást élvez, és tartalmától függetlenül is fontos nekünk, mert ő maga mondja. Éppen ezért ahhoz, hogy tisztán megértsük azt, amit szeretne kifejezni, érdemes arra figyelnünk, hogy mit tartalmaznak, mit jelentenek a szavai, és nem arra, hogy milyen az előadásmódja, milyen szavakat használ, vagy arra, hogy hogyan védjük ki az esetlegesen bennünket ért vádakat.
  • Legyünk elkötelezettek a megbocsátásra! „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Ef. 4:32) A megbocsátás egy döntés, nem pedig egy érzés (Chapman, 2015). Éppen ezért minden esetben tartsunk önvizsgálatot a saját álláspontunk újragondolására, tudatosítsuk a haragtartás hátrányait, próbáljuk magunkat a másik fél helyzetébe képzelni, szemléljünk pozitív példákat a megbocsátásra, és ne felejtsük el, hogy a másik féllel, akivel szemben állunk, valójában bensőséges szeretetkapcsolat köt össze.
  • A konfliktuskezelésben amellett, hogy mit, létfontosságú az is, hogy azt hogyan mondjuk! „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését, a megbántó beszéd pedig támaszt haragot!” (Péld. 15:1). Egy konfliktusban ahelyett, hogy a másik megalázása, vagy a győzelem lenne a célunk, törekedjünk arra, hogy a figyelmünk a problémára irányuljon, konkrétumokról beszéljünk, tényekre utaljunk, legyünk őszinték megállapításainkban és kérdéseinkben egyaránt. Segíthet még, ha jelenlegi érzéseinkről egyes szám első személyben beszélünk.
  • Cselekedjünk olyan módon, amit szeretnénk, hogy velünk is tegyenek! „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt. 7:12). Tiszteljük meg egymást és adjunk szabadságot egymásnak az önálló gondolkodásra, véleményalkotásra.
  • Ha csak lehet, minél hamarabb beszéljük meg a konfliktust, ne hagyjuk elhatalmasodni! „Ne menjen le nap a ti haragotokkal.” (Ef. 4:26). A megbeszélésnek azonban sokféle módja lehet. Előfordulhat, hogy kompromisszumot kötünk (tehát kölcsönösen engedményeket teszünk), vagy az egyik fél enged egy kérdésben, de olyan is történhet, hogy az adott pillanatban nincs lehetőség megállapodásra, megbeszélésre. A probléma jellegétől függően ez utóbbinak is teljes létjogosultsága van, hiszen idővel más oldalról is rá tudunk tekinteni a helyzetre, valamint akár újabb megoldási lehetőségekre is rájöhetünk.
  • Cselekvően forduljunk a problémához! „Amire eljutottunk, aszerint járjunk.” (Fil. 3:16). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megbeszélés végére egyet kell értenünk abban, hogy mit kell tennünk, azonban ha ez nem sikerül, tekintsük fontosabbnak a kapcsolatunkat a problémánál, és ne engedjük, hogy a nehézség éket verjen közénk. Ha pedig átmenetileg nem tudunk jó megoldást találni, értsünk egyet abban, hogy később foglalkozunk a problémával. Így azzal a hozzáállással, hogy a kívánt végeredményre fókuszálunk a hibák, hiányosságok helyett, tudatosíthatjuk azt egymásban, hogy mi az, amivel örömet tudunk szerezni a másiknak.

Gondoljuk át az alábbi kérdéseket!

  • Mi volt a legutóbbi konfliktusunk?
  • Hogyan sikerült megoldanunk a nézeteltéréseinket?
  • Hogyan szeretném, hogy viselkedjen velem a másik ember egy konfliktushelyzetben? Én hogyan viselkedem?
  • Hogyan oldhatjuk meg az adott konfliktust úgy, hogy közben mindketten éreztetjük szeretetünket és tiszteletünket a másik irányába?
  • Mi az, amit jól csinálunk a konfliktusunk megoldásaiban? Miben tudnánk fejlődni ezeken a területeken?

Felhasznált irodalom:

https://mindsetpszichologia.hu/ne-menjen-le-a-nap-a-ti-haragotokkal-kereszteny-szemleletu-konfliktuskezeles-a-hazassagban

Biblia (2002). 6. Fordította: Károli Gáspár. Budapest: Boldog élet alapítvány.

Chapman, G. (2015). 12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt. Harmat.

Chapman, G. (2017). Maradjunk együtt. Harmat.

Frankl, V. E. (2005). La sfida del significato. Analisi esistenziale e ricerca di senso. Edizioni Erickson.

Mihalec, G. (2010). Gyűrű-kúra: Boldog házasságra készülők kézikönyve. Hetednapi Adventista Egyház Családi Osztálya.

Millman, D. (2000). Way of the peaceful warrior: A book that changes lives. HJ Kramer.

Pálhegyi F. (2006). Keresztyén házasság. Kálvin.

Satir, V. (1988). The new peoplemaking. Science & Behavior Books.

Wright, H. N. (2005). The premarital counseling handbook. Moody Publishers.

Cikk megosztása

Hozzászólás írása