Isten szeretetének befogadása és viszonzása hasonló módon történik, mint az emberi kapcsolatainkban. Keresztényként elméleti síkon tudjuk, hogy Isten számtalan módon kifejezheti az irántunk való szeretetét, ez azonban akkor válik igazi személyes tapasztalattá, ha az elsődleges szeretetnyelvünkön szól hozzánk, éppen úgy amire a legnagyobb szükségünk van. Szeretet iránti vágyunk az egyik legmélyebb érzelmi szükségletünk akár gyermek-, akár felnőttkorunkban, ezért Gary Chapman keresztény amerikai pszichológus, író és párkapcsolati szakértő könyve alapján tekintsük át ezeket a lehetséges szeretetkifejezési módokat.
Hogyan halljuk meg a szeretet nyelvét?
A Bibliában úgy olvashatjuk, hogy a hit „a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11:1). Ennek értelmében azonban a keresztény tanítások szerint ez a hit nem vak hit: hanem egy erős meggyőződés, amely cselekvésre késztet, és őszinte, mély hálára indít. Éppen ezért Isten szeretetének megtapasztalását, befogadását, és viszonzását úgy érthetjük meg legjobban, ha megismerjük, hogy ez a folyamat hogyan működik az emberi kapcsolatainkban. Chapman szerint (2002) a szeretet kifejezésének módjai (a szeretetnyelvek) az Istennel való kapcsolatunkban is megnyilvánulnak, és Isten számos kézzel fogható módon szól hozzánk.
Miért fordulhat elő mégis az, hogy egyesek mélyen átélik Isten szeretetét, mások pedig végtelenül messze érzik magukat tőle és létezésében sem biztosak? A szerző szerint ennek a kulcsa abban található, hogy a szeretet nem egy egyszemélyes tapasztalat: egy „szeretetet adó” és egy „szeretetet kapó” fél kell hozzá, akik ha nem ugyanolyan módon, vagy helyen keresik ezt a szeretetet, az nem fog tudni a megfelelő módon célba érni és az érzelmi igények kielégítetlenek maradnak. Mivel jelen kapcsolatban az egyik fél Isten, aki a legjobban ismer bennünket, és tudja, mikor mivel tud bennünket biztosítani szeretetéről, részünkről a megoldás erre az lehet, ha megismerjük, megtanuljuk és rendszeresen használjuk a szeretetnyelveket.
Isten és az öt szeretetnyelv
Elismerő szavak
Aki az elismerő szavak szeretetnyelvét beszéli, annak szüksége van a rendszeres szóbeli megerősítésekre, kedves szavakra, elismerésre, bátorításra, melyek bensőséges légkört teremtenek és begyógyítják a lelki sebeket. A Biblia alapján az elismerő szavak kommunikációja Isten és ember között többféle módon is történhet:
- Isten gyakran hangsúlyozza az ember értékességét: A Bibliában Isten minden szava az ember értékességét, egyediségét hangsúlyozza. A Szentírás szerint Isten az embert a „maga képére és hasonlatosságára” teremtette (1. Mózes 1:26), illetve „dicsőséggel és méltósággal” koronázta meg (Zsid. 2:7).
- Isten számtalan bátorító szóval szól hozzánk a Biblia szavain keresztül: A Bibliában számtalan olyan igét olvashatunk, melyeknek célja az emberek bátorítása akár a nehezebb élethelyzetekben, akár a könnyebb időszakaszokban. Ezek közül olvashatunk néhányat az alábbiakban: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és igazságom jóbbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10), „Örökkévaló szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jeremiás 31:3)
- Dicséret és hálaadás: Ha az ember Istenhez a hálaadás, az ima és az ének nyelvén szólva érzi magát a legközelebb, nagy valószínűséggel a fenti módok valamelyikén keresztül érzi leginkább szeretetét.
Minőségi idő
A minőségi idő szeretetnyelvét az jellemzi, hogy osztatlan figyelmet szentelünk a másik személynek, akivel meghitt és zavartalan légkörben megoszthatjuk egymással élményeinket, tapasztalatainkat, gondolatainkat, és vágyainkat (Chapman, 2002).
A Bibliában számos példát láthatunk arra nézve, hogy Isten milyen módon fejezi ki szeretetét ezen a nyelven keresztül. Ezek közé sorolható, amikor Ádámmal és Évával az Édenkertben sétál és beszélget (1. Mózes 1-3), vagy Jézus teljes földi szolgálata, melyben három és fél éven keresztül idejének nagy részét tanítványai társaságában töltötte. A Zsoltárok könyve is számos helyen beszél arról, hogy Isten szereti teremtményeit és vágyik a velük való kapcsolatra, ígéreteket tesz arra nézve, hogy velük lesz a nehézségekben („Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. Közel van az Úr mindenkihez, aki igazán hívja” (Zsoltárok: 145: 17-18)).
Ajándékozás
Az ajándékozás Chapman szerint (2002) a szeretet látható jele és annak a szimbóluma, hogy gondolunk a másikra.
A Biblia ajándékozással kezdődik és ajándékozással zárul: Isten megteremtette az embert, majd neki adott minden növényt és állatot, hogy gondozza, óvja és védelmezze (1. Mózes 1:27-29); a Könyv végén pedig azt ígéri, hogy „hamar eljön az ő jutalmával” (Jelenések 22:12). A keresztény ember ide sorolhatja a felkelő és lenyugvó napot, a természetet, de Isten ajándékozó szeretetnyelve az egyes emberek életében is megnyilvánulhat („Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek…kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (János 16:23-24)).
Szívességek
A másikért munkálkodó cselekvő szeretet egyik leglátványosabb megnyilvánulása a szívességek. Ehhez olyan pszichológiai fogalmak is társulnak, mint az altruizmus, vagy a proszociális viselkedés. Az utóbbi a mások megsegítésére irányuló viselkedést jelenti, az előbbi pedig azt, amikor mások javáért személyes jutalomra való tekintet nélkül munkálkodunk (Smith és Mackie, 2001). Ennek élő példája a Bibliában Jézus személye, aki azért jött a világra, hogy „evangéliumot hirdessen a szegényeknek; szabadulást hirdessen a fogjoknak, a vakoknak szemük megnyílását…” (Lukács 4:18-19).
Testi érintés
A testi érintés az Istennel való kapcsolat viszonylatában konkrétan is megnyilvánulhat, illetve közvetve is: azáltal, hogy az Istennel való „találkozás” hogyan hat ránk. A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Mózesre (aki Istentől megkapta a tízparancsolatot) fizikailag is hatott Isten jelenléte, „arcának bőre sugárzó lett, amikor Istennel beszélt” (2. Mózes 34:29). Ezen kívül olvashatunk egy másik különleges eseményről is, amikor Jézus mind a tizenkét tanítványát megérintette, ez pedig az úrvacsora. A lábmosás ünnepélyes szertartásán túl azonban Jézus ezzel a cselekedetével egy olyan példát is állított az emberek elé, melynek mondanivalója ez: „Amit szeretnénk, hogy velünk cselekedjenek, mi is úgy tegyünk másokkal.”
Hogyan ismerhetjük fel saját szeretetnyelvünket az Istennel való kapcsolatunkban?
Miután áttekintettük, hogy Isten milyen módokon tud szólni hozzánk, érdemes megvizsgálnunk azt, hogy mi melyik nyelvet beszéljük a leginkább, akár emberi, akár isteni viszonylatban. Ennek megválaszolásához Gary Chapman szerint három kérdést kell feltennünk magunknak:
- Hogyan fejezzük ki leggyakrabban szeretetünket mások iránt? Gyakran használunk dicsérő szavakat, esetleg szeretünk másokat megölelni? Ezt a kérdést ugyanúgy az Istennel való kapcsolatunkra is feltehetjük: Hogyan fejezzük ki leggyakrabban szeretetünket Isten iránt?
- Mire panaszkodunk a leggyakrabban? Panaszaink ugyanis rávilágítanak belső, érzelmi szeretetszükségleteinkre. A kérdést az Istennel való viszonylatunkra is feltehetjük: Mire panaszkodunk leggyakrabban az Istennel kapcsolatban, vagy Istennek?
- Mit kérünk a leggyakrabban? Kéréseink a szerző szerint legmélyebb szeretetvágyunkat fejezik ki. A Teremtővel való kapcsolatunkra nézve pedig jó önvizsgálati kérdésként szolgálhat, ha feltesszük: Mit kérek Istentől a leggyakrabban?
Felhasznált irodalom:
- Chapman, G. (2002). The five love languages of God. Northfield Publishing.
- Biblia
- Smith, E. R., Mackie, D. M., & Anna, B. (2004). Szociálpszichológia. Osiris.
