Adventi várakozás – pontosan mire?

Adventi várakozás – pontosan mire?

Az adventi időszak népi szokásokkal, babonákkal és idegen vallási elemekkel átszőtt, jobbára szokásszerűen gyakorolt hagyományai közepette hasznos lehet feleleveníteni az advent eredeti eszméjét, annak eredeti forrásából. Az „advent” szó eljövetelt jelent, a vele képzett teljes latin „adventus Domini” kifejezés az Úr – azaz Jézus Krisztus – eljövetelére utal. A bibliai iratok két eljövetelt említenek. Az első eljövetel Jézus születését, szolgálatát és kereszthalálát öleli fel.

Az első eljövetelt megelőzően az arra való várakozás elsősorban a zsidóság körében volt jelen, mivel ők birtokolták a megváltás ígéretét hirdető számos messiási próféciát. Mindazonáltal a Septuagintával – az ószövetségi iratok héberről görögre, a kor világnyelvére történt lefordításával – ezek a szövegek az i. e. 3. századtól más népek számára is hozzáférhetővé váltak. Hogy nem maradtak hatástalanok, azt többek között a napkeleti bölcsek (s nem „háromkirályok”!) látogatása tanúsítja. A napjainkban is dívó hagyományos adventi várakozás a Megváltó első eljöveteléhez, azon belül is a születéséhez kapcsolódik. Ez a várakozás azonban, mondhatni, okafogyottá vált, minthogy tárgya immár bő kétezer éve teljesedett. Emellett az is kérdésessé teszi, hogy maga Jézus a leghalványabb igényt sem formálta arra, hogy megünnepeljük a születését (amiről egyébként nem is tudható pontosan, mikor történt, de annyit mind a bibliai utalások, mind az attól független történeti források egyértelművé tesznek, hogy nem karácsonykor; a karácsonyi, vagyis a téli napfordulóhoz kötött születés hagyománya a kereszténység és a Római Birodalomban uralkodó napkultusz korai századokban eszközölt szinkretizmusának terméke).

A születés kultiválásával szemben a bibliai iratok Jézus „nagykorú” fellépését, tanításait illetve három és fél éves szolgálatát, valamint annak drámai vég- és csúcspontját jelentő keresztre feszítését – önként vállalt váltsághalálát – állítják a középpontba. Jézus második eljövetelének témaköre jóval kevésbé ismert, és még kevésbé népszerű, mint az elsőé. A „földi” történelem lezárása, az ítélet és újjáteremtés apokaliptikus eseményei tartoznak ide. A köztudatban mindez rettegést kiváltó eseménysorként él, amit – ha lehet – jobb megúszni. Nem jellemző tehát az erre való várakozás, legalábbis távolról sem olyan tömeges méretekben, mint ami a karácsony előtti időszakot kíséri. Holott, a bibliai eszmei kontextust tartva szem előtt, a második eljövetel nem kisebb örömhír, mint az első. Jézus megváltói műve ezzel válik teljessé: ekkor valósul meg a vele való találkozás és tökéletes közösség, és ekkor töröltetik el az emberi önzés évezredes rombolása, s vele a halál, a fájdalom és a gyász. Nem véletlen tehát, hogy Pál apostol röviden így foglalta össze a Megváltó két adventjéhez való biblikus – avagy helyes keresztényi – viszonyulást: „…az Úrnak halálát hirdessétek, amíg újra eljön.”

Cikk megosztása

Hozzászólás írása