“Bethsaida” feltárása újabb meglepetéssel szolgált
Jeruzsálem és Kapernaum mellett az evangéliumok gyakrabban megemlítik Bethsaida halászfaluját is, amely a Genezáreti-tó partján feküdt. Amikor Jézus elhívta első tanítványait, Galileába utazott, és ott talált rá Fülöpre, aki Péterhez és Andráshoz hasonlóan Bethsaidából származott. (Jn 1,43-44; Jn 12,21). Jézus több csodája is kötődik a településhez: meggyógyított egy vak embert (Mk 8,22-26), mindössze öt kenyérrel és két hallal jóllakatta az őt követő tömeget (Lk 9,10-17; Mk 6,30-44). A csodák ellenére, amelyek itt történtek a város lakói nem fogadták be Krisztus üzenetét, ezért a város neve feltűnik Jézus ún. “jaj-mondásai” között is. (Mt 11,21; Lk 10,13)
A kutatók között régi vita tárgya, hogy hol lehetett Bethsaida faluja. Abban minden kutató egyetértett, hogy a települést – az evangéliumok leírása alapján – valahol a Genezáreti-tó északi partján kell keresni. A most már hetedik éve folyó El Araj régészeti projekt kutatásai egyre inkább arról győzik meg a kutatókat, hogy az itt feltárt római kori település romjai az evangéliumokban említett Bethsaida maradványai. A feltárás az elmúlt években egyszer már nagy figyelmet kapott, amikor a kutatók felfedeztek egy korai bizánci bazilikát, amelyet felszentelési felirata szerint Péter és András apostolok háza fölé építettek.
A több mint 1500 éves bazilika mozaikpadlóján egy könyörgés olvasható, amely a “mennyei apostolok főnöke és parancsnoka” közbenjárását kéri.
Idén nyáron további olyan régészeti leletek kerültek elő, amelyek azt erősítik, hogy a település Jézus korában egy római fennhatóság alatt álló halászfalu volt. A leletek között érmék, kerámia- és kőedények, valamint halászsúlyok voltak. Az idei ásatási szezon legérdekesebb lelete azonban kétség kívül az egyik halászkunyhóban talált tintatartó. Ez az önmagában kicsiny és átlagosnak tűnő tárgy fontos információt nyújt, mert arra utal, hogy a házban élők ismerték az írás tudományát. Mindeddig a kutatók többsége úgy vélte, hogy az olyan halászok, mint amilyen Péter és János is lehettek, nem tudhattak írni és olvasni. A most felfedezett tintatartó, ami egy egyszerű galileai halász otthonából került elő, megkérdőjelezi a korábbi feltételezés kizárólagosságát.
“[Jézus] azután Bethsaidába ment; és egy vakot vittek hozzá és kérték őt, hogy illesse azt. Ő pedig megfogvta a vak kezét, kivezette őt a falun kívül; és a szemeibe köpött és kezeit reá tette és megkérdezte őt, hogy lát-e valamit? Az pedig föltekintett és mondta: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. Azután Jézus a kezeit ismét rávetette annak szemeire, és az feltekintett azokkal. És meggyógyult, messzire és világosan látott mindent. És [Jézus] hazaküldte őt és azt mondta neki: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban. És elmént Jézus a tanítványaival Cézárea Filippi falvaiba és útközben megkérdezte a tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek? Ők pedig felelték: Keresztelő Jánosnak és némelyek Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül. És Jézus mondta nekik: Ti pedig kinek mondtok engem? Felelte pedig Péter és mondta neki: Te vagy a Krisztus! És [Jézus] rájuk parancsolt, hogy senkinek se szóljanak felőle. (Mk 8, 22-30)
