Minden év végén és minden év elején, gyakran tartalom nélküli frázisokat puffogtatunk. Olyanokat, mint ez: „Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!” vagy, mint ez: „Kívánom, hogy az új évben minden terved valóra váljon, amire csak vágysz, amit csak meg akarsz valósítani!” Önmagában ezekkel a kívánságokkal, ha azok mögött valódi tartalom lenne, még nem is lenne baj. De vajon mit jelent számunkra a sikeres és boldog új év? Vagy milyen tervekkel a fejünkben indulunk neki az új esztendőnek?
A fenti kérdések megválaszolására őszinte önvizsgálatra hívok mindenkit. Nem tudom, hogy szántatok-e már időt a 2022-es év kiértékelésére. Nem egy felületes visszatekintésre gondolok, egy elnagyolt legyintésre, amellyel ezt mondjuk: „Volt benne jó is, rossz is. Olyan volt, mint a többi.” Hanem egy tudatos visszaemlékezésre, amikor is számba vesszük az elmúlt esztendő eseményeit, tapasztalatait, és valami mentén értékeljük azokat. Amikor leülünk 1-2 óra hosszára, csendben, magunkban, és szellemi képességeinket megfeszítve gondolkozunk és emlékezünk. Amikor nem szól a háttérben sem a TV, sem a rádió. Még a számítógép sincs bekapcsolva. Sőt, az okostelefonról se szól a zene. Amikor végre csend szállhat le a lelkünkre…
…ekkor félelmetes dolgok bukkanhatnak felszínre, ezért is menekülünk őrült módjára a csend elől. Ilyenkor ugyanis szembe kerülünk életünk legfélelmetesebb ellenfelével: önmagunkkal. Ösztönösen kerüljük ezt a találkozást. Megannyi furfangos módot eszelünk ki, hogy kitérjünk a harc elől. Állandó zajjal vesszük körbe magunkat, futószalagon gyártjuk az önigazolásokat, vagy épp hanyag mozdulattal söprünk mindent a szőnyeg alá, ami felszínre hozná az igazságot. Ezért is esik oly nehezünkre mélységében áttekinteni a 2022-es évünket. Kidobott időnek tartjuk.
Ha mégis eljutunk az emlékezés szükségességének felismeréséig, akkor is bajban lehetünk, hogy mi mentén értékeljük az életünket. Sok mindenben mérhetjük a sikert, a boldogságot: bővültünk-e anyagiakban? Sikerült-e lecserélnem az autómat egy újabbra, egy jobbra? Szebb, divatosabb ruháim lettek-e? Mennyivel nőtt a facebook ismerőseim száma? Több ember gondol-e jót rólam, mint tavaly? Több nőt vagy pasit hódítottam meg, mint egy évvel ezelőtt? Némileg sarkítom a mondanivalómat ezekkel a kérdésekkel, de bizonyára érzitek ti is, hogy mire akarok kilyukadni. Vajon nem annak a kérdésnek a mentén kellene értékelnünk mindent, hogy jobb emberek lettünk-e? Nemesedett-e a jellemünk, a gondolkozásunk? Tudtunk-e mások javára élni és tenni valamit, amivel boldoggá tettük őket, még ha csak egy rövid ideig is?
Visszatekintés, életünk és tetteink igaz és jó elvek mentén való kiértékelése és az igazsággal való szembesülés nélkül vajon mi fog változni 2023-ban? Nem a személyes célok ellen akartam beszélni. Ha már régi az autó és sok baj van vele, le kell cserélni. Ha szükség van egy szép, új ingre, meg kell venni. Ha szeretnénk még eljutni a világ szép tájaira és van rá lehetőségünk, tegyük meg nyugodt lelkiismerettel. Csak tegyük mérlegre az arányokat! Mekkora részt tesz ki az életemben a saját vágyaim kielégítése, és mekkora részt, hogy boldoggá tegyek másokat; hogy „megszegjük a kenyeret az éhezőnek, a szegényeknek otthont teremtsünk, a mezítelent felruházzuk, a gyászolót megvigasztaljuk, a gyengéket erősítsük, a reményvesztetteknek reményt adjunk…”
„De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.”
Tiszta szívemből kívánom mindenkinek, hogy az arányok ez utóbbi javára növekedjünk az új esztendőben! Saját boldogságunknak is valódi záloga az önzésünkkel szembeni nemes küzdelem és embertársaink szükségleteinek betöltése, amennyire csak rajtunk áll.
