Valami mindig vár. Hol munka, lárma, hajsza, hol a mindennapok küzdelme, harca, hol keservek és kísértések, próbák, bukások és szenvedések, hol csend, csend, csend…
Sűrű köd borítja be a tájat. A két hegy közötti szűk völgyben valóságos ködtenger gomolyog. Csak ketten dacolnak a köddel: a kopott fedelű templom az új keresztjével a csúcsán, és a magányos vén fenyő, amely már évszázadok pusztítását átvészelte. Mélyen…
A karácsony előtti napon, akkor, amikor a cukrokat szoktuk felkötni, akkor derült ki, hogy idén nem jöhet keresztapám és nem hozhat németből szaloncukrot. És minálunk nem lehetett sehol szaloncukrot kapni, és kockacukrot se, és savanyúcukorkát se, és kristálycukrot se, és…
Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Az Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy fontos megtanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan eljött. Télen az első hóesésre.