Gondolkodtatok rajta valaha, hogy milyen lenne az életünk jó szokások nélkül? Képzeljük el, ha ugyanolyan döcögősen menne a biciklizés vagy az autóvezetés most, mint amikor megtanultuk: rengeteg időt és energiát veszítenénk nap mint nap. Mivel azonban a begyakorlott mozdulatok rutinszerűvé váltak, könnyen végezzük azokat, így agyunk felszabadul más műveletek végzésére.
Ugyanez a helyzet a rossz szokásokkal is, csak ellentétes előjellel. Meglopják életidőnket és testi-lelki-szellemi energiánkat. Nagyon nem mellékes kérdés tehát, hogy jó vagy rossz szokások uralják az életünket.
A legtöbb felmérés szerint a naponta meghozott döntéseink és az abból eredő tevékenységek több, mint 50%-a rutinszerűen zajlik. Felkelés, fogmosás, étkezések, munka, és így tovább. Gondoljuk csak el, mennyire megkönnyíthetjük az életünket, ha tudatosan jó szokásokat alakítunk ki, amikre egy idő után nem is kell külön odafigyelnünk. De hogyan érhetjük ezt el?
Ebben a rövid cikkben csupán egyetlen, ám annál lényegesebb alapszempontra szeretném felhívni a figyelmeteket: a gondolatok szintjére. Az egyik legnagyobb akadály az, hogy egy szokásnál elsősorban valamilyen cselekvésre gondolunk, és annak megváltoztatására törekszünk. Ez egy hibás kezdés. Hogy miért? Charles Reade, angol író sorai pontosan erre világítanak rá:
„Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg a tetteidet!
Ügyelj a tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat!”
A legnagyobb klisé, amely ugyanakkor nagyon igaz, úgy hangzik, hogy ,,minden fejben dől el”. Ha nem változik meg a gondolkodásmódunk, nem tudunk változtatni a tetteinken sem. Ideig-óráig talán, de ez inkább csak egy magunkra erőltetett szokás lesz, amit nem szívből, hanem csak színből, erőből és kötelességből gyakorlunk. Ezzel még nem törtük meg az eredeti rossz szokást, csak átkerültünk egy másik börtöncellába. Ezért nem működnek azok a módszerek, amelyek azt hirdetik, hogy csináljunk valamit egyhuzamban például 21 napon keresztül, és már fel is vettük az adott új szokást. Igaz ugyan, hogy a cselekedeteink is visszahatnak a gondolkodásunkra, de ha csak a tettektől várjuk a sikert, akkor bizonyos, hogy kudarc fog érni bennünket.
Sosem felejtem el egy kedves barátom őszinte vallomását, aki immár harminckét éve nem iszik, de csupán harminc éve vallja magát szabadnak az alkoholfüggőségből. Idézem: „Két évig izomból nem ittam. Azt az időszakot az ellenségeimnek sem kívánom. Rosszabb voltam, mint amikor ittam: állandóan olyan feszült és ideges voltam, hogy mindenre és mindenkire haragudtam, és akárkit meg tudtam volna verni.” A barátomat látszólag már nem uralta az ivás szokása, a lelkében és a gondolataiban azonban még nem szabadult az alkoholista gondolkodásmódtól – csak épp ez nem az ivásban, hanem az indulatosságban jutott kifejezésre.
A tetteink a gondolatainkban születnek meg. Az ismétlődés hatására ezek a tevékenységek fizikai síkon is rögzülnek (lásd: függőségek), de először a gondolatvilágunkban kötöznek meg minket. Éppen ezért itt kell győznünk először ahhoz, hogy tartós és valós változás indulhasson el az életünkben. Furcsa lehet, de egy kényelmes fotelban ülve, tudatos gondolkodással többre megyünk, mintha nagy lendülettel és fogadalmakkal, de meggondolatlanul fognánk neki szokásaink megreformálásához. Hányszor tettünk már újévi fogadalmat? És vajon meddig tartottak ezek? Az őszinte átgondolás segít, hogy egy-egy rossz szokásunkat mélyebben megérthessük, és szembesüljünk az életünkre gyakorolt káros hatásaival. Nem hiányozhatnak a tettek sem természetesen, csak éppen nem mindegy, hogy mivel kezdünk.
A folytatásban arról is szót ejtünk, hogy milyen gyakorlati praktikák állnak a rendelkezésünkre, amelyek segíthetnek jó szokásokat kialakítani.
