Nem csupán a világpolitikai események késztetnek bennünket komoly imádságra: a globális felmelegedés fokozódása éppen ilyen súlyos problémát jelent.
Hetényi Zsolt fizikus nyilatkozott arról, hogy „mióta mérések léteznek, az elmúlt év volt a legmelegebb, 1,1 fokkal volt magasabb az átlaghőmérséklet, mint az elmúlt 120 évben, tehát most már nagyon közel vagyunk ahhoz a két fokhoz. Eközben, 2017-ben több széndioxidot bocsátott ki az emberiség, mint ennek előtte bármikor. Nemhogy csökkenne, bármi az éghajlat egyezmények hatására, vagy mert megijedtünk, hanem inkább rosszabbodik. Ha realista akarok lenni, és azt vesszük figyelembe, hogy nem teszünk semmit, akár már 2030-ra összejöhet az a kétfokos emelkedés… Különféle tudományos jelentések szólnak arról, hogy a mostani életvitelünk mellett, ha nem változtat az emberiség az alapvető tevékenységformáin, főleg az energiahasználaton, nagyon gyorsan összeomolhat az emberi civilizáció, hamarabb, mint gondolnánk. A mi nemzedékünk ezt megérheti.” (https://www.baon.hu/eletstilus/hetesi -zsolt-osszeomolhat-az-emberi-civilizáció-1132367)
Az USA-ban ,,Maine egyes részein 56, Massachusettsben pedig 43 centiméteres hó esett rövid idő alatt, 110 km-es sebességnél is gyorsabb, metsző széllel. A déli féltekén, Ausztráliában viszont a nyár tombolt. Sydney-ben szinte megolvadt az aszfalt, és az emberek a tengerbe menekültek, miután 47,3 fokos hőséget mértek…” (HVG, 2018 január 11.)
„Montana-ban -50 fokot, Minesota-ban -38 fokot mértek… Jéggé dermedt a Niagara.” (Népszava, 2018 január 5.)
„Az örök fagy birodalmába tartozó Jakutföld egyes részein -60 foknál is hidegebbet mértek a napokban.” (Népszava, 2018 január 18.)
Ezek az időjárási szélsőségek egyre komolyabb kárt okoznak a gazdaságnak is, főképpen a mezőgazdaságnak, amelyeknek a következményei tovább gyűrűznek.
„Megtörtént az elképzelhetetlen, egy modern nagyváros kifogy az ivóvízből. (…) Fokvárosban [a Dél-Afrikai köztársaságban](…). Rövidesen a hadsereg osztja a szűkös fejadagot 4,5 millió embernek. (…) Április 16-ra várják a ’nulladik napot’, amikor elzárják a csapokat. (…) Sohasem fordult még elő, hogy a világ valamelyik nagyvárosában elfogy a víz. Nem tudni, hogy meddig tart majd a szükségállapot Fokvárosban, de egy biztos: minden helyi lakos élete a feje tetejére áll. (…) Régóta halljuk, tudjuk, hogy a túlnépesedés és a klímaváltozás hatására a víz lesz az új arany.” (https://24.hu/tudomany/2018/02/05/mint-egy-posztapokaliptikus-film-nyitanya-fokvaros-viznelkul-marad/)
Szintén fontos szót ejtenünk az emberiség mentális állapotáról.
„A tizenévesek egy kiránduláson is csak a telefonjukkal vannak elfoglalva, ha elveszik tőlük, dührohamot kapnak… Az okostelefonokat és a rajtuk futó szoftvereket fejlesztő cégek egyre több figyelmeztetést adnak ki arról, hogy milyen súlyos függőséget okozhat a közösségi média a gyerekeknek. (…) Ember nincs szerintem, aki most megtudja mondani, hogy 25-30 év múlva milyen hatásai lesznek, nem is önmagában az internetnek, mint inkább a gyerekek közösségi média-használatának. Amikor kezdték vizsgálni az okostelefon hatásait, akkor még senki sem gondolta, hogy itt egy nagyon is valóságos addikcióról [függőségről] lesz szó. Senki sem sejtette 8-10 évvel ezelőtt, hogy a közösségi média a legerősebb függőséget okozhatja, ami az alkoholhoz, a droghoz, vagy bármely más szer használathoz hasonlít.
Az okostelefonok, a gyors internet és a közösségi média megadja a gyerekeknek az azonnali érzelmi szükséglet kielégítésének lehetőségét. A gyerek azt szokja meg, hogy amit akar, az nagyjából azonnal teljesül. És azt hiszi, hogy a valóságban is úgy működnek a dolgok, hogy ha valamit megunt, elrontott, akkor onnan bármikor kiléphet, és újra próbálkozhat. Ami a legszomorúbb, hogy most olvashatjuk a lelkiismeretfurdalásból megszólaló, a fejlesztést annak idején életre hívó szakemberek sorait, miközben a következmény már itt van. A gyerekek nem a valódi életet tanulják meg, hanem egy nagyon gyors tempójú, látszólagos érzelmekkel tarkított, pörgős, színes interaktív világban működnek, amihez képest apa és anya az ilyen, vagy olyan házasságával, ülve a kanapén, nyomkodva a TV távirányítóját, hát kicsit szürke, kicsit unalmas, és kicsit lassú.” (Joób Sándor: Ha drogot nem ad a gyereknek, miért vesz neki mobilt? c. cikkéből: https://index.hu/tech/2018/01/31/mobilfuggoseg_kozossegi_media_tari_annamaria_kiskamasz_gyerek_pszichologus_gyerekneveles_facebook/)
„Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján soha nem látott mértékben emelkedik a pszichiátriai zavarok gyakorisága, ami már óriási gazdasági és egészségügyi terhet jelent: a WHO szerint 1996 és 2013 között világszerte 54,3 százalékkal emelkedett a depresszióval küzdők száma. (…) A probléma nem pusztán a fejlett országokban gyakori, hanem globális jelenség. (…) Az információs társadalom és a média soha nem látott présbe kényszeríti az emberi gondolkodást: Egyre több, és egyre bonyolultabb információkkal kell dolgoznunk, gyakorlatilag folyamatosan kell tanulnunk, ma már szinte minden ágazatban. (…) Az elképesztő mennyiségű információ korábban soha nem látott terhet ró az ember pszichés teljesítő képességére. Az információs túlterheltség pedig növeli a stresszt ez pedig depresszióhoz vezet. (…) Egyes újabb kutatások szerint a természetes környezettől való eltávolodás is szerepet játszhat a mentális zavarokban, elsősorban a modern városi életformát élők esetében. (…) Acces to green; magyar kifejezés nincs még rá, azt jelenti: hozzáférés a zöldhöz. A legújabb tudományos eredmények a régi megfigyeléssel együtt alátámasztják: a depresszió megelőzésének, kezelésének egyik eszköze lehet természethez való visszatérés is.” (https://24.hu/author/biharid/)
Nem csupán a politikai, természeti és egészségügyi problémák sűrűsödnek soha eddig nem tapasztalt mértékben: a gazdagok és szegények közötti olló egyre inkább szétnyílik, amely társadalmi válságot és a demokráciák ellehetetlenülését idézi elő.
„A társadalmi egyenlőtlenség egyre nőtt, elvezetett a 208-as válságig, amelynek alapbetegségét – kevesen döntenek, sokan kockáztatnak – hosszú távra nem sikerült orvosolni. (…) Még az esélyegyenlőségre épülő Egyesült Államokban sem tekinthetjük normálisnak, hogy három ember – Bill Gates (Microsoft), Jeff Bezos (Amazon), Warren Buffett (részvénybefektető) – birtokol annyit az anyagi javakból, mint 16 millió polgár. Fél Amerika. Végzetesen szétnyílt az olló a demokrácia mintaállamában, ráadásul hihetetlen tempóban nő a szupergazdagok vagyona. Közben a háztartások ötödének semmije sincs, csak adóssága. Ez már veszélyezteti a demokráciát… Nem egyszerűen arról van szó, hogy a világ szegényei a nyugati gazdagság szerint akarnak élni. Hanem arról, hogy a nyugati minta maga is szakadozik. Ennek az életmódnak az anyagi forrása a termelés- (manipulált) fogyasztás által pörgetett verseny szülte innováció, ami – jelenlegi, természeti erőforrásokat felzabáló formájában – katasztrófához vezet. Nemzetállamok közötti összecsapásokhoz a vízért, a nyersanyagokért.” (Friss Róbert: A „massza” hangja c. cikkéből, Népszabadság Szép szó melléklete első oldal, 2017 december 23.)
Végül meg kell említenünk az ökumenikus egységtörekvések tovább erősödését is.
Ismeretes, hogy a Vatikán és a Lutheránus Világszövetség 1999-ben Közös Nyilatkozatot írt alá a hit általi megigazulásról, és ehhez 2006-ban a Metodista Világtanács is csatlakozott, majd 2017 július 5-én a Református Egyházak Világszövetsége is. A kör tovább bővült a 2017 november 5-én: a westminsteri apátságban tartott ünnepi szertartáson, az anglikán közösség is aláírta a Közös Nyilatkozatot.
Az alábbi idézet illusztrálja, hogy ma már szinte agresszív követelés, elvárás az ökumenikus egységtörekvésekhez való csatlakozás:
„Hadd kezdjem azzal, hogy provokatív perspektívát vázolok fel a teológia jellegét illetően: A teológia – a legáltalánosabb értelemben – vagy ökumenikus vagy ’szektás’. Nincs harmadik út. A teológiának az egyházat kell szolgálnia, úgy, mint Krisztus testét, nem pedig egy egyházat és annak hitvallását ebből a testből. A felekezeti hitvalláson alapuló teológia csak akkor legitimálható, ha az egy szent katolikus (egyetemes) és apostoli egyházba való betagolódás felé tart. Enélkül az ökumenikus dimenzió nélkül elkerülhetetlenül szektás jellegű a felekezeti hitvalláson alapuló teológia, mert Krisztus teste helyébe a maga partikuláris hitvallását és hitvallási iratait állítja korlátot jelentő norma-jelleggel.” (Michael Weinrich: Reformation and Ecumenisme, Collegium Dictorum – Magyar Református Teológia 2017/2)
A következő idézet azért tanulságos, mert tükröződik benne az ökumenikus mozgalom egyik legjellegzetesebb vonása: a tanítás háttérbe szorulása, lényegtelennek tekintése:
„Az önmegtagadás lényege a következő: Jobban szeretem-e Krisztust, mint önmagamat? Jobban szeretjük-e Jézus Krisztust, mint a saját felekezetünket, a saját belső csapatunkat, a saját tanainkat, a saját írásértelmezésünket és a saját kegyességünket? Jobban szeretem a Krisztusban testvéremet, mint önmagamat? Tehát vallom-e, hogy aki hiszi, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó, az nekem Krisztusban testvérem?” (Steinbach József, dunántúli református püspök nyilatkozata, aki a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Evangélikus élet, 2018 január 28., 27. o.)
Láthatjuk tehát, hogy a próféciákban szereplő figyelmeztető jelek egyre sűrűsödnek körülöttünk. Ne felejtsünk el sohasem a szeleket visszatartó angyalok munkájáért hálát adni, és Istentől kérni vezetést ahhoz, hogy megláthassuk, mit tehetünk a kegyelmi idő alatt embertársaink megmentése érdekében.
