A Jordán két keleti folyója, a Jabbok és Arnón folyók közé eső területek fölött a zsidó honfoglalást megelőzően Szíhon, egy amorita származású uralkodó gyakorolt hatalmat. A zsidó törzsek győzelme után Gád törzsének egyes nemzettségei és Rúben törzse telepedett le, azonban keletről az ammoniták hamarosan visszaszorították a zsidókat, így ez a földrajzi egység lett az ammoniták központi törzsterülete. Az etnikai-törzsi határok gyorsan változtak, állandóak voltak a fegyveres konfliktusok. A táj csipkézett peremű hegyei, a magas fennsíkok és a sebes folyású vízjárások alapvetően az állattartásnak kedveztek.
A Biblia szerint az ammonita nép ősatyja Lótnak tulajdon kisebbik lányától származó fia, Benammin volt. Az ammoniták rokonságban álltak a zsidósággal, azonban történetük során alapvetően ellenségesen viszonyultak hozzájuk. Nem tudjuk, hogy az ammonita népek mikor szerveződtek állammá, jelenleg annyi tűnik biztosnak, hogy az i. e. 13. században már stabil államalakulattal rendelkeztek és bár törzsterületük többször is változott, az i. e. 8. századig viszonylag erős népként meghatározó tényezői voltak a transzjordániai területeknek. Az ammonita uralkodók az i.e. 13.szd.-ban tették fővárosukká Rabbat-Ammont (Ammont), amelyet ”Vizek városának is neveztek” és ősi idők óta lakott volt. A feltárások hiánya miatt az ammoniták anyagi kultúrájáról még nem sokat tudunk, vallásukban a kánaáni kultuszokat követték, fő istenük Molok volt. A legjelentősebb régészeti leletek eddig magában a korabeli fővárosban kerültek elő, a Citadellának nevezett, enyhén L alakú magaslaton. Az ammonita kultúra Asszíria előretörésével hanyatlásnak indult. I.e. 854-853-ban az ammoniták csatlakoztak ahhoz a szövetséghez, amelyben szíriai, föníciai és más levantei királyságok próbálták feltartóztatni III. Sulmanu-assaridu seregeit. A szíriai Qarqarnál zajlott (feltehetően döntetlen kimenetelű) csatában szinte minden érintett nép részt vett, többek között maga Akháb, az északi-zsidó királyság uralkodója is. Ennek az ütközetnek állít emléket a Kurkh-sztéle.
https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=869262
Átmeneti megtorpanás után, III.Tukulti-apil-essara (a bibliai Tiglát-Piléser) asszír uralkodó i.e. 734-732-es hadjáratát követően az ammonita királyság vazallus (adófizető) állammá vált, teljes önállóságát már nem nyerte vissza. A terület az asszír után babiloni, majd perzsa fennhatóság alá került. Az i. e. 2.szd.-tól kezdve az ammonita népesség beleolvadt a nabateusok királyságába.
