Dr. Ken Dark angol régész, a University of Reading professzora, egy nemrégiben megjelent kiadványában (The Sisters of Nazareth Convent. A Roman Period, Byzantine, and Crusader site in Central Nazareth, Routledge, 2020) foglalja össze a Názáret városában folytatott, több mint 14 éven át tartó kutatásainak eredményeit. Az evangéliumok egybehangzó állítása szerint a galileai Názáret volt az a kis település, ahol Jézus gyermekkorának nagy részét töltötte. Názáret éppen ezért nagyon korán a kutatók figyelmének középpontjába került. Az első feltárások a belvárosban kezdődtek az 1880-as években, amikor a helyi muszlim vezetők engedélyt adtak a Názáreti Nővérek apácáinak, hogy iskolát és kolostort építsenek egy korai, i.u. 4. századi templom maradványainak közelében.
(Forrás: https://www.nazareth360.com)
A 19. századi kutatások során előkerült egy részben a helyi sziklába vájt, részben egy természetes barlangot is magába foglaló, kora római időkből származó ház. Már akkor sokan ezt a házat tekintették Jézus gyermekkori otthonának. Az 1930-as években a kutatások folytatódtak, amelyek azonban nem igazolták a korábbi állításokat. Ken Dark ezeknek a korai ásatásoknak és a későbbi, hitelesítő feltárásoknak a dokumentációit és leletanyagát tekintette át, illetve a helyszínen is folytatott vizsgálatokat. Leginkább arra volt kíváncsi, hogy mennyire lehet hiteles az a hagyomány, amely szerint a Názáreti Nővérek Kolostora által magában foglalt, i.u. 4. századi templom egy olyan kora római kori lakóház fölé épült, amelyben a gyermek Jézus lakhatott. Véleménye szerint Názáret centruma a késő-hellenizmus idejétől kezdve folyamatosan lakott volt a római időkben és a bizánci korban is. A környéken ezen kívül néhány korabeli zsidó sziklasír is előkerült.
(Forrás: https://www.israel21c.org/)
Dark szerint bár azt természetesen teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy a vizsgált i.u. 1. századi lakóház maradványai egészen biztosan Jézushoz köthetők, de az mégis egyértelmű, hogy legkésőbb az i.u. 4. században itt élt helyi keresztények ezt így gondolták, a régészeti vizsgálatok során pedig ő maga nem talált semmi olyan nyomot, ami ezt az elgondolást kizárná. A Jézus korabeli ház nagy szaktudással épült, egy belső udvar köré rendezett több lakóhelyiségből, raktárból, egy máig fennmaradt lépcsősorból és egy tetőteraszból áll. Az előkerült leletek: főzőedény-töredékek, orsógomb, mészkőedények az épület hétköznapi használatát bizonyítják. A mészkőedények használata kifejezetten a zsidó lakosságra volt jellemző, mivel a mészkőedény nem válhatott tisztátalanná.
“És (Jézus) ment Názáretbe, ahol felneveltetett és bement, szokása szerint szombatnapon a zsinagógába, és felállt olvasni. És adták neki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárva, arra a helyre nyitott, ahol ez volt írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtva a könyvet, átadta a szolgának és leült. És a zsinagógában mindenki szemei őreá voltak függesztve. Ő pedig kezdett hozzájuk szólni: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallásotokra. És mindnyájan bizonyságot tettek felőle és elálmélkodtak kedves beszédein, amelyek szájából származtak és mondták: Avagy nem a József fia-é ez?” (Lukács evangéliuma 4, 16-22)
