Fazekas tanár urat nem igazán kedvelték diákjai. Nem mintha nehéz természetű ember lett volna, csak hát törekedett igazságos lenni és mindig megkövetelte a tananyagot. Amolyan régi vágású pedagógus volt. Szabó tanár úr viszont az iskola legnépszerűbb oktatója címnek örvendhetett. Állandóan viccelt az órákon és híres volt lágy szívéről. Ha valaki nem készült a szóbeli feleletre, egy legyintéssel elintézte. – Legközelebbre készülj ám, rendben! – hangzott mindig a felszabadító válasz. Soha nem írt be rossz jegyet és soha nem dorgált meg senkit. Egy keddi napon aztán kérlelhetetlenül elérkezett az érettségi.
Már 2 hónappal a nagy megmérettetés előtt pánik tört ki a 12/c-ben. Meg az a-ban, b-ben és a d-ben is. Izgatott kérdések visszhangoztak mindenfelé. – Te tudsz valamit bioszból? – A 4-es tétel egyáltalán miről szól, srácok? Más hangok is vegyültek a kérdések közé. – A biosz még hagyján, én tegnap belenéztem a töribe, egy kukkot nem értek az egészből. – hangzott el valaki részéről a vészterhes kiáltás. Mint egy felbolydult hangyaboly úgy rohangáltak össze-vissza a diákok a szünetekben. Mindenki mindenkitől kérdezgetett. Próbáltak segítséget kérni egymástól, de csak lemondó arcokkal, csüggedt fejrázásokkal és kitárt karokkal találkoztak. Lázasan teltek a napok és lassan mindenkiben tudatosulni kezdett, hogy az érettségiig hátralévő idő nem elég ahhoz, hogy három év tananyagát bepótolják, hiszen más tantárgyakból is készülni kellett. Valaki aztán egy bölcs javaslattal állt elő. – Mivel lehetetlenség ennyi tananyagot néhány nap vagy hét alatt megtanulni, először koncentráljunk inkább azokra a tárgyakra, amiket jobban tudunk, és ha marad idő a végén, akkor megpróbálunk bioszból és töriből minél többet bepótolni.
Sokaknak tetszett az ötlet és így láttak hozzá a felkészüléshez. Voltak persze olyanok is, akik elhatározták, hogy puskázni fognak és voltak néhányan, akiket meg egyáltalán nem is érdekelt az egész. – Mit izgultok ezen annyira?! – mondták.
Miután a kedélyek kissé lecsillapodtak, pár nap múlva új téma volt kibontakozóban a 12/c-ben. – Te hogy haladsz a magyarral? – kérdezték egymástól. A kérdésre a válasz szinte egységes volt. – Az megy a legkönnyebben, pedig nem is szerettem soha. – mondta valaki. Másvalaki így felelt. – Olyan dolgokra emlékszem, amiről azt hittem, hogy már rég elfelejtettem. Jól haladok vele. Valakinek egész más jutott eszébe. – De nem bírtam a képét a Fazekasnak. Olyan szigorú volt, mindig mindent számon kért, meg minden hibát szóvá tett. Sok osztálytárs szívében talált visszhangra ez a gondolat, de lelkük legmélyén változóban volt valami, amiről még ők sem tudtak.
A vizsgára való készülés napjaiban sokat gondoltak vissza egyenként és együtt is a mögöttük álló négy év eseményeire, fontosabb és kevésbé fontos pillanataira, a közös emlékekre. Felemlegették újra és újra, hogy milyen lazák voltak a Szabó tanár úr töri és biosz órái, amikből még a Jancsák Fecó is négyes lett. Pedig az nagy szó volt ám! Vissza-vissza emlékeztek arra is, hogy mindenki a körmét rágta Fazekas magyar órái előtt, nehogy épp ő feleljen aznap. Féltek tőle, pedig nem volt se goromba se indulatos. Csak hát következetes. Valami mélyről jövő dacból sokat mosolyogtak rajta a háta mögött. Különösen amiatt, hogy a zakózsebéből mindig kikandikált egy ócska, régi kiadású József Attila kötet. – Szerintetek a Fazekason kívül olvas még valaki verseket a mai világban? – kérdezték viccesen-gúnyosan egymástól.
Ahogy a nyárból egyszer csak ősz lesz, számítva rá, mégis váratlanul, ugyanígy érkezett el végül az érettségi időszaka is. Újra lázban égett az osztály. Mindenki próbálta még az utolsó pillanatban is betuszkolni a memóriájába, ami addig kimaradt. A legtöbb végzős a biológia vagy a történelem könyvet lapozgatta serényen. Valakinek szerencséje volt és jó tételt húzott, így sikerült neki ez a két tárgy is. A puskázók közül némelyeket elkaptak, egy-két ügyesebb megúszta. Többségük azonban jelentkezhetett a pótvizsgára biológiából és történelemből, nem kevés kellemetlenséget szerezve ezzel maguknak. Az egész nyarat áttanulhatták. Irodalomból és nyelvtanból azonban mindenki átment. Még a Jancsák Fecó is átcsúszott kettessel. Pedig az nagy szó volt ám!
