A Biblical Archaeology Review 2023 júniusi számában Zohar Amar, a Bar-Ilan Egyetem munkatársa, a bibliai “Gileád balzsama” kifejést próbálja beazonosítani. A Biblia hat helyen említi „Gileád balzsamát”: 1Mózes 37,25; 43,11; Jer 8,22; 46,11; 51,8; valamint Ez 27,17. Az ószövetségi szövegek szerint a balzsam nevét származási helyéről, Gileád vidékéről kapta. Az ókori Gileád a mai Jordánia területén, a Genezáreti-tó partjától északkeletre feküdt. A Jarmuk és Jabbok (Wadi Zarqa) folyók között húzódó Gileád eredeti növénytakarója és állatvilága nagyon hasonlított a Jordántól nyugatra eső vidékre, ezért nem véletlen, hogy Transzjordánia területén belül eddig innen ismerjük a legtöbb izraeli településnyomot. A Biblia szerint erről a földről származott pl. Jefte, Izrael egyik híres bírája (Bír 11. fej.). Az ószövetségi zsidó történelem későbbi szakaszában pedig sokat olvashatunk Rámóth-Gileád városáról, amely határerődként hol a damaszkuszi királyság, hol az északi (Izraeli) zsidó királyság kezében volt.
Zohar Amar a Biblián kívül tanulmányozta „Gileád balzsamának” egyiptomi, görög, római és arab szövegekben való említését is, és ezek alapján következtetett arra, hogy ez a korabeli időkben fontos termék az atlanti pisztáciafa (Pistacia atlantica) gyantája lehetett.
Elmélete alátámasztására tanítványával, Elron Zabatani-val egy kísérleti régészeti projektet hajtott végre, amelynek során Izrael-szerte 80 atlanti pisztáciafából nyertek ki gyantát. Felfedezték, hogy a fák kimagaslóan nagy mennyiségben képesek ezt a mézgás folyadékot termelni. Véleményük szerint kb. 50 fáról szezononként akár 15 kg gyantát is lehetett gyűjteni. Ez az eredmény nagyon soknak számít, ha összevetjük más mézgát, vagy gyantát termő fák hozamával. A kutatók a kísérlet során azt is megpróbálták rekonstruálni, hogy hogyan nyerték ki és dolgozták fel a gyantát az ókori időkben. Úgy vélik, hogy a fából nyert folyadékot az összegyűjtés után vízben addig főzték, amíg tiszta fehér folyadékká nem vált, hogy a keserűségét eloszlassák. Ezután a tisztított gyantához viaszt adtak, hogy az állaga könnyen rágható legyen.
Napjainkban az ókori Gilead közvetlen környékén az atlanti pisztáciafák már körülbelül jó 20 éve egyáltalán nem termelnek gyantát. Ugyanakkor Jordánia más régióiban, valamint Irakban és az Egyesült Arab Emírségekben még mindig hozzá lehet jutni “Gileád balzsamához”.
Mire használták az ókori időkben? A korabeli források szerint a gyantát gyógy- és aromatikus hatása miatt gyűjtötték. Leginkább külsőleg, sebgyógyítóként használták, vagy bizonyos betegségek gyógyítására belsőleg alkalmazták. Egy észak-szíriai (ugariti) szövegből tudjuk, hogy az i. e. 14. században Ugarit királynője egy tégely balzsamot küldött a korabeli egyiptomi királynőnek. A Biblia szerint Gileád orvossága jelen volt az Egyiptom felé irányuló karavánok árui között. Későbbi, dél-arábiai (mai Jemen) szövegek a balzsamot tömjénfajtaként (füstölők alapanyaga) említik. A fáról és gyógyhatásairól a görög filozófus Theophrastus, a római filozófus Plinius és a görög orvos Dioscorides is írt. Utóbbi kb. i. u. 90-ben így foglalta össze „Gileád balzsama” jótékony hatásait: „A leginkább kedvelt gyanta tiszta, fehér, üveges színű, azúrkékre hajló, illatos, és terminthoszi illatú… Mint minden gyanta nyugtató, melegítő, szétoszlató, tisztító tulajdonságú; jó köhögésre és fogyasztásra, szirupban (önmagában vagy mézzel), megtisztítja a mellkast attól, amit ki kell tisztítani. Emellett vizelethajtó, segíti az emésztést, puhítja a beleket, és jó a szemöldök szőrzetének megtartására…” (Orvosi anyagokról 1.91)
1Móz 37,25 “Azután leültek kenyerezni, és felemelték szemeiket, és látták, hogy íme egy Ismáelita karaván jön Gileádból, és azoknak tevéi visznek fűszerszámot, balzsamot és mirhát, és mennek, hogy alávigyék Egyiptomba.
1Móz 43,11 „És mondta nékik Izrael az ő atyjuk: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát.”
Jer 8,22 „Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?”
