Az Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy fontos megtanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan eljött. Télen az első hóesésre.
· Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. · Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Pilinszky János: Milyen felemás Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg,…
Fekete Istvánt a világirodalom egyik legjobb írójának tartom. Különös és merész kijelentés lehet ez, de alapos érveim vannak rá. Például az, hogy nem használ semmilyen virtuóz technikát. Nem élt olyan dekadens művészéletet sem, amely oly sok szerzőre jellemző volt, és…
Szabó Lőrinc: Hajnali látomás Hajnalig néztem az eget: ezer szeme észre se vett. Pedig rám nézett szüntelen s szinte kacérkodott velem, hogy oly nagy, oly gyönyörü-szép az öröktünde régiség. Hajnalig néztem az eget; ezer szeme észre se vett, bár csöndben…
Dsida Jenő: Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől…