– 3 egyszerű, gyakorlati tanács a jó szokásokért –
Az előző cikkemben arra az alapelvre hívtam fel a figyelmet, hogy bármilyen jellegű változtatás a gondolataink szintjén indul el, nem pedig a cselekedeteknél. Arra is kitértem, hogy ez nem jelenti azt, hogy a tettek ne lennének fontosak. Sőt! Gyakran előfordul, hogy tetteink visszahatnak a gondolkodásunkra. Ha nincs is kedvünk futni, mégis erőt veszünk magunkon, azt tapasztalhatjuk a végén, hogy milyen jól esett. Ez pedig segíthet abban, hogy a következő alkalommal nagyobb kedvvel menjünk futni.
Mi van azonban akkor, ha mégsem tudjuk megerőltetni magunkat? Jelen cikkben három egyszerű és praktikus módszert szeretnék ajánlani, amelyek alkalmazása segíthet átbillenni az ilyen holtpontokon.
- Gondoljunk tudatosan a célra!
Nem egy hurrá-optimista szemléletről van itt szó. Nagyon is hasznos, ha számolunk és szembesülünk rossz szokásaink lehetséges következményeivel. Nem mindegy azonban, hogy pusztán a félelem a motivációm, vagy azon felül az elérendő jó cél is motivál. Ki nem tudja azt, hogy ha nem mos rendszeresen fogat, előbb-utóbb az egyik legfélelmetesebb helyen fog kikötni: a fogorvosi székben?! Mégsem elégséges a félelem, mint indíték, mert azt könnyen a szőnyeg alá söpri az ember. Ha azonban kitűzzük azt a célt például, hogy 50 évesen is még a saját fogainkkal szeretnénk elfogyasztani egy almát, akkor ez elegendő erővel bírhat, hogy kimenjünk a fürdőszobába. Még akkor is, ha már majdnem álomba merültünk és egy halk, de zavaró hang erre késztet bennünket: „Ki kellene menni fogat mosni!” Érezzük azonban, hogy ez nagyfokú tudatosságot és önuralmat kíván tőlünk.
- Ne csak azonosítsuk a rossz szokást, hanem helyettesítsük azt valami jóval!
Sokan megállnak azon a ponton életük megreformálásában, hogy „csak” azonosítják azt, amin változtatni kellene. Noha már ez is egy óriási lépés, a diagnózis még nem jelent gyógyulást! Mi több, büszkeséggel tölthet el bennünket az, hogy legalább van reális önismeretünk – nem úgy, mint másoknak. Ezzel a büszkeséggel pedig már igazoltuk, és el is takartuk egyben azt, hogy miért nem változtatunk. Ha azonban komoly a szándékunk, hogy elhagyjuk egy rossz szokásunkat, jó, ha észben tartjuk: ne csupán elhagyni akarjunk valami rosszat, hanem helyette akarjunk is tenni valami jót! Másképp megfogalmazva: úgy a legkönnyebb változtatni, ha egy rossz szokás helyett kialakítok egy jót. Például ha le akarok szokni a kávézásról, könnyebben fog menni, ha gyógyteákat iszom kávé helyett.
- Kezdjük kicsiben!
„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.”[1] Olyan lelki törvényszerűség ez, amely nem igényel különösebb érvelést. Ha nem tudjuk rászoktatni magunkat a rendszeres fogmosásra, egy nagyszabású életmód-változtatás csak álom marad. Ezt figyelembe véve felszabadulhatunk a túlzott félelem alól. Ijesztő érzés ugyanis szembenézni azzal, hogy egyszerre hagyjunk magunk mögött olyan dolgokat, amelyeket még szeretünk és amelyekhez ragaszkodunk, noha beláttuk már, hogy nem tesz jót nekünk. Sok esetben túl sok mindentől akarunk egyszerre megszabadulni, vagy éppen a legnehezebbel akarjuk kezdeni a változást, amihez ezer szálon kötődünk még érzelmileg. Ne tegyünk így! Kezdjük egy dologgal, és a legkönnyebbel! S ha az sikerült, majd jöhetnek a nagyobb falatok.
[1] Lukács evangéliuma, 16. fejezet, 10. vers
