A sikerben többek között az a jó, hogy nem kell megmagyarázni. A siker az siker – magáért beszél, egyértelmű annak számára is, aki elérte, és hasonlóképpen a külső szemlélők számára. Nem így a kudarc, amit mintegy magától értetődően negatívumnak tartunk, és mostohagyerekként kezelünk, vagy legalábbis hajlamosak vagyunk magyarázkodva, magunkat mentegetve viszonyulni hozzá. Azonban, ha jobban meggondoljuk, a kudarc nem feltétlenül negatívum. Sőt, felettébb hasznos is lehet, mi több, gyakran a siker előfeltétele. Igen ritkán esik meg ugyanis, hogy valami az első próbálkozásra tökéletesen sikerül. Ha elő is fordul ilyesmi, az többnyire a véletlen műve. Az pedig egyenesen kizárt, hogy valakinek mindig minden elsőre remekül összejöjjön. Nem nehéz belátni, hogy ez törvényszerűen így van – így kell, hogy legyen.
Életünk legtöbb kihívása sokrétűen összetett és bizonytalanságtól uralt. Nincsenek rájuk biztos és végleges receptek. A megoldásukat szükségszerűen útkeresés, kísérletezés, próbálkozások és találgatások előzik meg. Ezek során pedig elkerülhetetlen a tévedés, a melléfogás, az utólag zsákutcának bizonyuló elágazások bejárása. Ám ha okosan viszonyulunk hozzájuk, akkor ezek a kudarcok csupán közbülső állomásokká, a sikerhez vezető létra fokaivá válhatnak. Más hasonlattal élve úgy is mondhatnánk, hogy lerövidíthetik, kevésbé kacskaringóssá tehetik a sikerhez vezető utat. A dolog kulcsa a tanulás és a változtatás, azaz tanulnunk kell a kudarcainkból, illetve változtatnunk azok tanulságai nyomán.
Találó és bátorító a megállapítás, mely szerint szabad hibázni, de mindig kevesebbet, és sohasem ugyanazt. Lényegét tekintve hasonló életbölcsesség cseng vissza a jól ismert régi közmondásból is: „Más kárán tanul az okos” (időnként kiegészülve „az ostoba a magáén sem” részlettel), vagy az újabb keletű aforizmából: „Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.” Persze ahhoz, hogy kudarcaink valóban sikerre vezessenek, elengedhetetlen, hogy képesek legyünk szembesülni velük. Ne tagadjuk, ne mentegessük vég nélkül a kudarcainkat. Ismerjük el a tévedést, a hibát, és értsük meg, elemezzük ki, mit kellett volna másképp tennünk. Összefoglalva tehát egy egyszerű, mégis univerzális módszer birtokosai lehetünk, amely előbb vagy utóbb biztosan sikerre vezet, egyszersmind gyakorlóinak segít uralni a lehetséges rossz döntések miatti szorongást, sőt érett személyiségekké válni: Dönts mindig a legjobb belátásod és lelkiismereted szerint, ha pedig tévedtél, tanulj belőle, és változtass!
