A vegán „szakértők”
Az előző részben részletezett nézetek legfőbb okaként a vegán „szakértőket” neveztem meg. Olyan nézettel bíró emberek állítását vizsgáltam, akik a vegánként eltöltött idővel és az egészségi állapotukkal kívánják bebizonyítani állításaik helyességét. Olyanokkal, akik a vegán létükkel igazolják szakértelmüket, vagy akik nem szavaznak bizalmat egy nem vegán táplálkozást folytató táplálkozási tanácsadónak. Azonban ezeken felül is sok érdekes elképzelés kapott szárnyra az elmúlt 2 évtizedben. A fent említett nézetek, ezen elképzelésekből születtek és a vegán étrendet népszerűsítő „szakértők” által járták be a világot. Ezen a ponton megjegyezném, hogy a vegán „szakértők” kifejezést nem azért teszem idézőjelbe, mert ne lenne táplálkozástudományi végzetsége az illetőknek. Azért használok idézőjelet, mert hiába rendelkezik bármilyen végzetséggel, ha a saját elképzelései, amiket hirdet, a tényekkel szemben álnak. Hiába iskolázott, ha a tanult információk egy részének szándékos elhallgatásával él. Hiába tapasztalt, ha ezt a laikusok kárára, szándékosan félreérthető kommunikációval adja el. Az ilyen ember lehet bármilyen doktor, lehet bármilyen dietetikus vagy tanácsadó, bármilyen körítéssel adja is elő, amit mond, szimplán hazudik. Semmilyen végzettség nem jogosít fel senkit, hogy saját, megalapozatlan állításait tényekként közölje. Sajnos ezeket az elveket, a mai világban már szinte senki nem vallja, ezért érdemes mindennek utánajárni, amit hallunk. Ahogy mondani szoktam: Ne higgyenek el nekem semmit. Járjanak utána.
Elterjedt elképzelés a vegánsággal kapcsolatban, hogy annak csak egy fajtája, és kialakulásának csak egy oka létezik. A vegán „szakértők” nem is szokták venni a fáradtságot, hogy elmagyarázzák, hogy hogyan is van ez valójában és, hogy a kialakulásának oka milyen sokrétű. Rosszabb esetben nem is tudnak róla.
Az állatvédők körében jellemzően magas a vegánok száma, ezért is neveztem el őket „állatvédő” vegánoknak. Vagyis az állatok életének védelme érdekében és nem a saját egészségük védelmében azonosultak ezzel az ideológiával. Itt nem feltétlenül a különféle szervezeteknél lévő hivatásos állatvédőkről van szó, hanem mindenkiről, aki szereti az állatokat. Náluk alakul ki jellemzően a „szigorú” vegánság. Ők azok, akik nem egyszerűen nem esznek állati eredetű terméket, de semmilyen terméket nem esznek vagy használnak, amihez állatoknak köze volt, vagy csak hasonlít rá. Más vegánokkal szemben ők nem esznek mézet, zselatint, kókusz olajat, pálma olajat. Nem használnak olyan ruhát, szépítészeti szert, se semmit, amit állatokon teszteltek vagy bármilyen módon állatokhoz volt köze.
Vannak, ahogy én szoktam őket nevezni, a „fenntarthatósági” vegánok, akik egy speciális egészség megőrzési szempontból váltottak életmódot. A jelenlegi állattartási körülmények miatt az állatok egyre betegesebbek és ez által a belőlük készült élelmiszerek minősége egyre kétségesebb. Fenntarthatóbbnak hiszik a növényi étrendet. Azért csak hiszik, mert tényleg sokat segíthet az egészség megőrzése szempontjából a növényi étrend, főleg, ha az illető előtte jellemzően zsírosan és egyhangúan táplálkozott, azonban a fenntarthatóság szempontjából a jelenlegi termelési módok miatt, nem fenntarthatóbb a növénytermesztési rendszer, mint az állattartási. Az ebből az okból életmódot váltott embereknél jellemző a „nyers” vegánság. A lényege, hogy kerülik a táplálékok hőkezelését. Véleményük szerint a főzés vagy sütés hatására, a növények elvesztik a vitamin és ásványi anyag tartalmuk jelentős részét, illetve nehezebben emészthetővé és felhasználhatóvá válnak. Ezzel szemben vannak olyan növényi ételek, amik a hőkezelés hatására válnak felhasználhatóvá az emberi szervezet számára, de ez a cikk nem a vegán típusok helyességének megítéléséről szól, ezért nem megyek bele az egyes hitrendszerek alapos cáfolásába.
A következő csoport a „hívő” vegánok. Náluk megjelenik mind a „nyers”, mind a „szigorú” vegánság, de jellemzően nincs bajuk a hőkezeléssel sem az állattartási körülményekkel, sem az állatok életének elvételével, egyszerűen a megtérésük zálogaként tekintenek a vegánságra. Jellemzően keresztény hitűek és annak dacára hisznek a vegánság helyességének kizárólagosságában, hogy a Bibliában nincs kötelezvény a vegánná válásra. Az ő jellemző ideológiájuk, hogy a vegán a helyes táplálkozás és minden más táplálkozási típus helytelen. Ennek oka a teremtésbéli állapot összetévesztése a mai állapotokkal, a Biblia ez irányú tanításainak felületes ismerete, a jellemző általánosítás miatt az individuális állapotok figyelmen kívül hagyása, nem beszélve a kellő táplálkozás tudományi ismeretek hiányáról.
A következő csoport a „divat” vegánok. Sajnálatos módon, mint mindennel, ami valamikor újszerűként megjelent és az üzleti szféra látómezejébe került, abból megpróbáltak pénzt csinálni. A reklámipar segítségével a modern világ egyik legnagyobb divatja lett a vegán, ami megjelent a fitneszipartól a gyorséttermekig. Emiatt is jelent meg az-az újszerű irányzat, amit úgy nevezünk, hogy „Junk Food Vegan”. Az a vegán, aki a gyorséttermi vegán ételeket eszi és mivel nincs benne állati eredetű, ezért azt gondolja, hogy egészségesen él.
Most felmerülhet a kérdés minden olvasóban, hogy miért lényeges ismerni a vegánná válás okainak legfőbb csoportjait? Azért, mert, ha ismerjük ezeket, akkor azt is belátjuk, hogy az okok miatt kialakult beállítottságok önmagukban szembemennek a helyesen kialakított vegán életmóddal és erre a vegán „szakértők” néhány egyszerű hazugsággal még rá is erősítenek. Ilyen hazugság az alábbi sokat hangoztatott kijelentés is.
„Ha vegyesen táplálkozunk, akkor minden egyes tápanyagot beviszünk a szervezetünkbe, amire szükségünk van.”
Ez az állítás azért hazugság, mert szándékosan támadja a komplettálás fontosságának elvét, ami nélkül nincs vegánság. Minden táplálkozási típusnál pozitív, ha komplettáljuk a táplálkozásunkat, de a vegán táplálkozásnál kötelező. Sajnos találkoztam már olyan vegán étteremben dolgozó szakáccsal, aki magát a fogalmat sem ismerte. Azok a vegánok pedig, akik „ismerik”, támadásként tekintenek rá, mert azt hiszik, hogy a fehérjebevitelről van szó, amit valóban sokszor a vegánság elleni érvként szoktak felhozni. A komplettálás röviden kiegészítést jelent. Bővebben azt jelenti, hogy a testalkatunkat, az anyagcserénket, az egészségi állapotunkat, és a fizikai és lelki leterheltségünket figyelembe véve, megfelelő típusú, minőségű és mennyiségű szénhidrátokat, zsírokat és aminosavakat viszünk be a szervezetünkbe, a megfelelő mennyiségű vitaminokkal, ásványi anyagokkal és vízzel, a megfelelő módon, a megfelelő elosztásban. Ennek megvannak a maga szabályai, amik nem annyira bonyolultak, mint ahogy az első olvasatra tűnik. Azonban a vegán „szakértők” félnek attól, hogy az emberek megtudják azt a tagadhatatlan tényt, hogy ha vegán vagy, akkor komplettálni kell és, ha komplettálni kell, akkor arra időt és energiát kell fordítani. Miért? Mert az embereknek általában extra idejük és energiájuk nincs, és emiatt talán nem lesznek vegánok. Emiatt inkább jobb esetben mélyen hallgatnak a komplettálásról, rossz esetben tagadják a szükségszerűségét és a fent említett mondattal áltatják a leendő friss vegánokat. Ez a hazugság, csúsztatás vagy nevezze bárki, ahogy akarja, a korábban említett okok okozta beállítottsággal karöltve determinálják az újdonsült vegánokat a hiánybetegségekre és az alultápláltságra. Ezért is szoktam azt javasolni a pácienseknek, hogy, ha nincs ideje és energiája komplettálni, akkor a vegánság helyett válaszon valamilyen vegetáriánus étrendet. És miért ennyire egyszerű rávenni az embereket, hogy elhiggyék ezt? Mert kiszolgálja a Dunning–Kruger–hatás által igazolt jellemző emberi tulajdonságaikat. Ezért működik a hazugság összes formája a vegán táplálkozással kapcsolatos ismeretterjesztésben is.
„Háromfajta hazugság létezik. A hazugság, a szemérmetlen hazugság és a statisztika.” Mark Twain
