Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
És elmúlik minden, mit önző szíveddel itt lenn megszerettél és megcsodáltál: régi életed zilált kerete, tüskés bozótja, csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma, s a féktelen, ifjú tombolások…
Fazekas tanár urat nem igazán kedvelték diákjai. Nem mintha nehéz természetű ember lett volna, csak hát törekedett igazságos lenni és mindig megkövetelte a tananyagot. Amolyan régi vágású pedagógus volt. Szabó tanár úr viszont az iskola legnépszerűbb oktatója címnek örvendhetett...