Az Újszövetség legrégibb kéziratai Egyiptomból származó papiruszokon olvashatók. Ezek a leletek műgyűjtőkön keresztül jutottak el különböző országok levéltáraiba, azonban tartalmuk még ma sincs teljesen feldolgozva. A legismertebbek a Chester Beatty Angliában élt amerikai műgyűjtőről elnevezett i.sz. 3. századi papiruszok egy Fayum környéki kopt temetőből: a négy evangélium és Apostolok cselekedetei könyveinek töredéke (P45); Pál csaknem minden levele (P46), (érdekes, hogy ebben a korai kéziratban a Római levél után a Zsidókhoz írt levél következik, ami azt mutatja, hogy ebben az időben a Zsidókhoz írt levél páli szerzősége általánosan ismert és elfogadott volt), Jelenések könyvének töredéke (P47). Ezek a papiruszok csak 200 évvel későbbiek, mint az eredeti iratok, és szövegük alapvetően megegyezik a szintén kb. 200 évvel későbbi nagy Biblia-kódexek görög szövegeivel, amelyekre pedig visszavezethetők mai nemzeti nyelvű Bibliáink. Néhány éve egy egészen különleges papirusztöredék bukkant fel a Bécsi Nemzeti Könyvtárban. Úgy tűnik, hogy ez az irat tekinthető ma az Újszövetség legrégibb kézirattöredékének. A Zsidókhoz írt levél eddig ismert legrégibb változata megközelítőleg 2000 éves (!), i.sz. 67 körül keletkezett, azaz még az apostoli időkben!
Az Újszövetség 27 irata már az 1-2. század folyamán összeállt. A gnosztikus, téveszméket hirdető újabb evangéliumok keletkezése (2-4. század) és a tiszta, biblikus tannal szembeforduló eretnek irányzatok térhódítása miatt végül Athanasius püspök 367-ben kelt, 39. sz. húsvéti levele tette közzé az egyetemes kereszténység által elfogadott Újszövetséget, amelyet a gyülekezetekben használni lehetett. Ezt a kánont tehát nem ő határozta meg (!), hanem csak a kialakult gyakorlatot rögzítette. Az Újszövetség tartalma és szövege soha nem változott meg az évszázadok folyamán. (A bibliai iratok szöveghitelességével kapcsolatban lásd: Így keletkezett a Biblia, Evangéliumi kiadó, Bp. 1995; F.F. Bruce: Az Újszövetség megbízhatósága, Evangéliumi kiadó, Bp. 1993.)
Összességében a görög Újszövetségnek kb. 5000 önálló másolata létezik. Míg ezek közül egyesek töredékesek, kb. 50 a teljes Újszövetséget tartalmazza. Emellett számos kéziratot más nyelvre is lefordítottak. Kb. 6000 latin kézirat maradt fenn, továbbá kb. 1000 egyéb kézirat, melyeket többek közt szír, kopt, örmény, grúz, etióp és gót nyelven írtak. Továbbá egyes korai keresztény iratok hosszú oldalakat idéznek az Újszövetségből. Figyelembe véve a körülményeket, amelyek között az Újszövetség másolatai keletkeztek, illetve azt a tényt, hogy a másolók nem rendelkeztek a könyvnyomtatás és a számítógépes szövegszerkesztés előnyeivel, igen figyelemreméltó, hogy a ma létező kéziratok több mint 99,9 százalékban megegyeznek egymással. Ha léteznek is eltérő változatok, ezek legtöbbje egyes szavakat érint, melyeknél a másolók tévedéseket követtek el.
A görög Újszövetség olyan pontos, hogy ha az 500 oldalnyi terjedelmű iratgyűjtemény bizonytalan szavait egy oldalon akarnánk elhelyezni, kevesebb mint fél oldalon elférnének (0,08 százalék). Számukat és megbízhatóságukat tekintve az Újszövetség kéziratai messze felülmúlnak minden ókori történelmi emléket. Erre látunk néhány példát az alábbi táblázatban.
Ezeknek a tényeknek az ismeretében megdöbbentőek Ézsaiás próféta szavai, majd 2800 év távlatából figyelmeztetve mindenkit: „Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy híjuk sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Ő szája parancsolta, és az Ő lelke gyűjtötte össze őket!” (Ésaiás 34:16)
| SZERZŐ | CÍM/KELETKEZÉSI IDŐ | FENNMARADT PÉLDÁNY | LEGKORÁBBI |
| Julius Caesar | Gall háborúk (i.e. 58-50) | 9-10 kézirat | i.sz. 850 |
| Livius | Római történet (i.e. 59-i.sz. 17) | 20 kézirat | i.sz. IV. sz. |
| Tacitus | Évkönyvek (i.sz. 100) | 2 kézirat | i.sz. IX. és XI. sz. |
| Újszövetség (i.sz. 50-100-ig) | 5000 kézirat (!) | i.sz. 67, ált. II-III. sz |
