Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.
Akarom: fontos ne legyek magamnak. A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme.
Ha különösnek, rejtelmesnek látszanak Isten útjai, ha gondok ösvényébe vesznek szívem legdrágább vágyai, ha borúsan búcsúzni készül a nap, mely csak gyötrelmet ád… egyben békülhetnek meg végül: hogy Isten sosem ejt hibát…
Pilinszky János: Milyen felemás Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg,…
Szabó Lőrinc: Hajnali látomás Hajnalig néztem az eget: ezer szeme észre se vett. Pedig rám nézett szüntelen s szinte kacérkodott velem, hogy oly nagy, oly gyönyörü-szép az öröktünde régiség. Hajnalig néztem az eget; ezer szeme észre se vett, bár csöndben…